Özönvízszerű esőzés csapott le több közkedvelt olasz üdülőhelyre is. A kiemelt turistacélpontnak számító Szicíliában és Kalábriában autókat sodort magával és otthonokat tett lakhatatlanná a vihar.(fotó: Italy News)

Péntek reggel hatalmas vihar csapott le a Szicíliát az olasz szárazföldtől elválasztó Messinai-szorosra, és a szomszédos Kalábria régióra. A hirtelen lezúduló, helyenként a 80 mm-t is meghaladó csapadék pusztító sárlavinát szabadított több kedvelt dél-olasz üdülőhelyre is. 

Az Etna fővárosaként is ismert Cataniában az óvároson keresztül tört utat magának a sárfolyam, megrongálva és elárasztva többszáz éves épületeket, illetve a történelmi főteret is, ahol a város jelképének számító Elefánt-kút is áll. A helyzetet tovább rontja, hogy Olaszországban most van a nyári szabadságolások ideje, így a vihar által érintett területen nagyon magas a belföldi, valamint cataniai nemzetközi repülőtérnek köszönhetően, a külföldi turisták száma is.

A szicíliai nagyvárosba mindkét ismert fapados légitársaság rendszeresen indít Budapestről járatokat, a híradások azonban egyelőre szerencsére kizárólag anyagi károkról tudósítanak, és nincs szó személyi sérülésről.

Aggasztó a helyzet a szomszédos Kalábria-régió egyik felkapott üdülőhelyén, Scillában is. Itt autókat sodort magával az ár, és teljesen letarolta a kisváros amúgy idilli strandját és tengerparti promenádját. Scilla kevésbé felkapott a külföldi turisták körében, viszont annál több belföldi nyaralni vágyót fogad, főleg most, augusztus hó folyamán.

Nem kímélte a vihar az aktív tűzhányójáról ismert apró szigetet, a Szicíliához tartozó Strombolit sem. A mindössze egyetlen komolyabb település utcáin vulkanikus hamu- és kőlavinát sodort végig a hirtelen lesett eső.

Kisté

Olaszország több településen évek óta rendelet tiltja közterületen a meztelen felsőtestet és a fürdőruha viselést.  Idén az egyik legfelkapottabb üdülőközpont, Sorrento is csatlakozott a kezdeményezéshez. A Nápolytól délre fekvő kisvárosban 500 eurót is fizethet az, aki nem megfelelően van felöltözve.(fotó: Pixabay, Nápolytól délre)

Sorrento a Nápolyi-öböl túloldalán, a déli nagyvárossal és a Vezúvval szemközt helyezkedik el. Komoly üdülőközpontnak számít, és sok magyar turista is ezen a partszakaszon talál magának megfelelő szálláshelyet. Amint arról az Index is beszámolt, a város polgármestere, Massimo Coppola a napokban helyi rendeletben szabályozta, hogy milyen öltözetben lehet, pontosabban milyen öltözetben nem lehet tartózkodni a városban és annak kereskedelmi egységeiben. A rendelkezésre – a polgármester elmondása szerint – azért volt szükség, hogy visszaszorítsák „az emberek többsége által az illendőséggel ellentétesnek gondolt rossz szokást”.

Mit nem lehet viselni hol?

A helyi rendelet alapvetően azt írja elő, hogy a fürdőruha, illetve a meztelen felsőtest kizárólag a strandon, a parti bárokban, illetve egy medence partján megfelelő viselet. Étteremben vagy üzletben viszont már nem, mint ahogy a város közterületein sem.

Azaz nem engedélyezett a belvárosi szálláshelyről strandszerkóban sétálni le a tengerpartra. Ahogyan visszafelé sem tehetjük meg az utat mindössze egy vizes fürdőruhában. A rendelkezés betartását az utcákon járőröző rendőrök ellenőrzik majd, a büntetés mérték pedig 25-től egészen 500 euróig terjedhet. Azaz akár kétszázezer magyar forintnak megfelelő összeg is lehet.

Hol lehet belefutni korlátozásba?

Nem Sorrento az egyetlen város, ahol rendeletben szabályozzák a fürdőruha használatot. Calabria régió legfelkapottabb üdülőhelyén, Tropeában is hasonló korlátozás van érvényben, csakúgy, mint a tőle délre fekvő Praia a Maréban. Ugyanez igaz a turistaparadicsomnak számító Szardínia legnagyobb városáran Cagliarira, valamint a keleti parton fekvő Caorlére is, melyek mindegyike a magyarok körében is népszerű üdülőhely.

Érdemes tehát az utazás előtt tájékozódni arról, hogy milyen szabályok vannak érvényben a meglátogatni kívánt nyaralóhelyen. De talán még kézenfekvőbb magunkra kapni egy pólót, egy strandruhát vagy egy topot, ha a nyaralás során étteremben, üzletben vagy közterületen tartózkodunk.

Kisté

(További forrás: ilgiornale.it)

Az épület az 1300-as évekből származik, és UNESCO világörökségi védettséget élvez. Eredetileg templomnak épült, ma viszont a kávézás szentélye. És két évszázada ugyanaz a család működteti.(fotó: Nápolytól délre)

Rodosz szigete viszonylag jelentős szerepet játszott Európa történetében. Itt állt a világ egykori hét csodája közül az egyik, a rodoszi kolosszus, és helyi szobrászok faragták ki az ókor leghíresebb szoboregyüttesét, a Laokoón-csoportot is. A sziget parádés várait a máltai lovagok emelték, aztán jöttek a törökök, az olaszok. Most pedig újra Görögország része a sziget.

Ez a változatos történelem jól látszik Rodosz főutcáján is, amely a magyar fülnek is ismerős Szókratész nevet viseli. Középkori épületek, mecsetek és török nemesi paloták váltják egymást, az utcafronton pedig üzletek, szuvenírboltok, vendéglátóhelyek.(fotó: Nápolytól délre)

És persze itt működik Európa legrégebbi kávézója, ami ráadásul török kávézó. A teraszon a vendégek tehát leginkább is vízipipáznak és backgammont játszanak. Az impozáns, faragott bejárati ajtó szemmel láthatóan nem mai darab, hanem több, mint kétszáz éves – tudjuk meg tulajdonostól. És a kávézót is kétszáz éve ugyanaz a család működteti.(fotó: Nápolytól délre)

Belül fekete-fehér kavicsokból kirakott mozaikpadló fogadja a vendéget, a kávézó falaira pedig kikerült minden, ami az elmúlt évtizedekben összegyűlt: díszkannák, tányérok, kellékek, réznyomatok.

A kávé - ami lehet zaccra főzött görög/török kávé vagy habosra rázott frappé - háromágú török tálcán érkezik. A tálca nyakán egy apró csengő jelzi, hogy úton van az italrendelés. Apropó, tudják, hogy hogy mondják a tálcát törökül? Tepsi. Csak egy az átvett török kifejezéseink közül.(fotó: Mevlana)

A Mevlana igazi családi vállalkozás: a mi kávénkat és sörünket például a tulajdonos alig húszéves unokahúga hozta ki. Ő is, a tulajdonos is remekül beszél angolul, tehát lehet bátran kérdezni bármit. A helyről is, az italokról is. Aztán irány Rodosz óvárosa, ami kulturálisan legalább olyan összetett és izgalmas, mint a kávézó maga.

Kiss Tamás

Anyagilag mindenképp. Olcsó a szállás, a repjegy, a kocsibérlés. Persze nem árt időben foglalni. De van mit csinálni a nyári strandturizmusra berendezkedett szigeten az előszezonban? Mint kiderült, nagyon is! A rodoszi repterén május elején már koranyári meleg fogad. A bőröndöt szerencsére hamar kiköpi a rendszer, a kijáratnál pedig az autóbérlő embere vár. Kezében tábla, rajta a nevünk. Pont, mint a filmeken. Kisbusszal jött, azzal jutunk a telephelyre, ami pár kilométerre van.

Hófehér, városi minit kapunk, amiből több ezer fut a szigeten. Első utunk a szállásra, a második egy közeli grillbárba vezet, ahol gyorsan eszünk egy gyros menüt. A helyek nagy része május elején már működik, és Rodosz felkészülten várja a pénzkölteni vágyó turistát. Aztán irány a strand, hogy választ leljünk a talán legégetőbb kérdésre. Tessék mondani, fürödni már lehet?

StrandokA körülbelül 19 °C-os vizet először mindenképp szokni kell, utána viszont el lehet benne tölteni 5-15 percet, vérmérséklet szerint. Ennek ellenére a strandolók többsége inkább csak napozik. Előszezonban bőven van hely a napágyazott és az ingyenes strandszakaszokon is. A vízben depláne. Faliraki környékén bársonyos homokos, Ialyssos környékén inkább kavicsos a part, viszont extrán türkiz a víz.

Rodosz talán legszemrevalóbb tengeröblét jó turisztikai érzékkel a szigeten egykor filmet forgató Anthony Quinnről nevezték el. Itt nyugodtan lehetne kihelyezett rajzórát tartani, a természet olyan gazdag tárházát kínálja a kékek és a zöldek legváltozatosabb árnyalatainak. A szemközti dombra felkapaszkodva pedig meglőhetjük a nyaralás szelfijét, melytől az összes itthoni ismerősünk sárgállik majd az irigységtől.TIPP: A sziget délnyugati oldalán van egy kieső, vadregényes, alig látogatott partszakasz, a Limni. Már májusban kellemesen fürödhető, a partmenti sekély sziklamedencékben ugyanis könnyen felmelegszik a víz.  Aki a napernyőzött, koktélbáros, vízibiciklibérlős strandokat kedveli, az kerülje el ezt a partszakaszt. Aki viszont természetközeli csendre vágyik, az semmiképp! 

Rodosz városRodosz egy cirka ötvenezres, végtelenül izgalmas, multikulturális metropolisz, ahol mindegyik korábbi hódító épített valamit. A várat és az impozáns falakat a máltai lovagok emelték, akik 1480-ban még meg tudták védeni szigetet. 1522-től viszont a törökök rendezkedtek be itt, közel 400 évre. Őket az olaszok követték, majd egészen a jelenkorban lett csak a sziget újra görög.Az aranyszínű várfalak és az illatos májusi növényzet végtelenül romantikus hátteret biztosít a rodoszi városnézésnek, a változatos építészet pedig szemet gyönyörködtető. Nappal inkább az óváros és az új piac környéke, éjjel inkább a modern városrész pezseg. 

TIPP: A Szókratész utcán működő Melvana állítólag Európa legősibb kávézója. Az épület 14. századi, az intézményt pedig 200 éve ugyanaz a család működteti. Szerintünk ez megér egy frappét, egy sört, vagy vízipipát. Aztán érdemes letérni a fő turistaútvonalról, mert csodák várnak a csendesebb utcákon is. Egy apró mecset tövében például mézédes naspolyát szedtünk.

 Micsoda kilátás!

A szerzetesek elmélkedtek, a lovagok az ellent kémlelték. A turisták pedig fotóznak. Ez lett a sorsa a pazar rodoszi sziklaszirtekre felhúzott váraknak, kolostoroknak. A nyugati oldalon Kritinia és Monolithos nyújt felejthetetlen élményt, az előbbihez ráadásul virágzó citromfaültetvények között visz fel a kocsiút, melyek illata elandalít. A napnyugta mindkét várból szemlélve felejthetetlen. A keleti oldalon a Tsampika-kolostor épült hasonlóan impozáns magaslatra, ahonnan az azonos nevű homokos öbölre nyílik remek kilátás. Tsampika egyben a fontos zarándokhely is. 

TIPP: Rodosz várostól délre végtelenül hangulatos középkori kolostor, hangoskodó pávamadarak és három irányba nyíló páratlan kilátás várja az utazót. Már a Filerimosba vezető erdei út is pazar, a dombtetőn felállított kőkereszt tövében pedig érdemes pár percig csukott szemmel élvezni a langyos szelet, a melengető májusi napsütést és a mediterrán növények fűszeres illatát.

 Lindosz

Lindosz mindenkiből fotóművészt csinál. A falu apró kockaházai festményre kívánkozó módon kapaszkodnak felfelé a fellegvárral koronázott sziklás domboldalon. A legjobb fotólehetőség rögtön a bevezető úton adódik, a szemközti oldalon kialakított megállóhelyen. (Van ugyan záróvonal, de nem kőből.) Motor leállít, telefon előkap, száj eltát. Parkolóhelyet kicsivel lejjebb, a keleti oldalon lehet találni.

A falu főutcáján a szokásos kávézók, artgalerik és szuvenírshopok működnek, melyek zömmel ugyanazokat a (Kínában készült) „helyi” kézműves termékeket árulják, mint bárhol a Mediterráneumban. Ha viszont letérünk a népszerű útvonalról, hangulatos fehér utcákon kóborolhatunk. A fellegvárba viszonylag borsos a belépő, és nem túl sok a tényleges korabeli látnivaló. Bátrabbak nyugodtan ellenállhatnak a kísértésnek, bár az tény, hogy remek kilátás nyílik mind a falu, mind a szárazföld, mind a végtelen tenger felé. 

TIPP: Lindosz mindkét strandja mutatós és pazar. A falu mögött húzódó, majdnem teljesen zárt Szt. Pál öbölnek viszont megvan az az előnye, hogy könnyebben felmelegszik a vize. Azaz már májusban elég jól fürödhető. Kalandorkedvűek át is úszhatják az öblöt, melynek mindkét oldalán jól feklszerelt strand üzemel. 

Kisté

Új, korábban az Egyesült Királyságban és Nigériában azonosított COVID-variánst találtak a héten Nápolyban is. Ez a vírusváltozat csak körülbelül 130 ismert esettel rendelkezik, a legnagyobb probléma pedig az, hogy nem tudjuk, valójában mekkora kockázatot is jelent?

(fotó: SorrentoVibes)

Egy Afrikából visszatérő személynél azonosították kedden a B.1.525 variánst – számolt be róla a The Local. Olaszországban ez az első azonosított eset, az új variánsról pedig egyelőre nem tudni, hogy fertőzőképesebb, vagy súlyosabb tüneteket okoz-e, mint az egyéb változatok. A B.1.525-öt, az azt eredetileg azonosító brit egészségügyi hatóságok egyelőre „kivizsgálás alatti lévő variánsként” kezelik. A nálunk is jelen lévő, és brit mutánsként ismertté vált másik vírustörzs, a B.1.1.7 jelenleg kb. 18%-át okozza az itáliai megbetegedéseknek. Jelen van emellett a brazil és a dél-afrikai variáns is, bár csak minimális esetszámmal.

A február 14-i olaszországi rendelkezések értelmében Itália legtöbb régiója – így az a Campania régió is, amelynek Nápoly a központja – a sárga veszélyességi zónába tartozik, néhány térségben pedig a narancssárga védekezési fokozat van érvényben. Több helyütt viszont helyi intézkedések korlátozzák a kijárást, főleg olyan kisebb gócpontokban, ahol kiemelkedő esetszámot produkál valamelyik újabb vírusváltozat. Ilyen vörös zónának számít Bolzano és Perugia környéke, de van kiugró fertőzöttséget mutató térség Campania régióban is, igaz Nápolytól viszonylag messze, egy eldugottabb hegyi faluban.

(fotó: The Local)

A vörös zónákban a magyarországinál szigorúbb intézkedések vannak érvényben, azaz a lakosság csak szükséges esetben hagyhatja el az otthonát, kizárólag a fontosabb üzletek és vállalkozások tarthatnak nyitva, ételt csak elvitelre lehet vásárolni, a középiskolák pedig távoktatással működnek. Szükséges esetben még szigorúbb szabályok léptethetők életbe helyileg.

Sokkal enyhébbek a sárga zónára érvényes korlátozások: itt a lakosság mozgása nincs korlátozva a régión belül, a régiót elhagyni azonban csak munkahelyi, egészségügyi vagy más szükséges okból kifolyólag lehet. Este tíz és reggel öt óra között kijárási tilalom van érvényben, hat óráig azonban nyitva lehetnek a vendéglátóhelyek, és mindössze annyi a megkötés, hogy egy adott asztalnál egyszerre maximum négy vendég foglalhat helyet.

Azt persze nem tudni, mit hoz a jövő, és hogy újra kell-e gondolni az enyhítéseket az új vírusvariánsok fényében? Nagy kérdés az is, hogy mi lesz nyáron: lesz-e a külföldi vagy legalább belföldi turizmus, ami pénzügyileg kicsit meg tudná erősíteni a kivérzett vendéglátóipart? Vagy újra lezárják egész Olaszországot, mint ahogy annak lehetőségéről a napokban az Index is beszámolt.

Kisté

Újra kitört az Etna, a kontinens legaktívabb vulkánja. A tűzokádó hegy azonban nem csak rombolni, de alkotni is képes. Jó példa erre az idilli Alcantara-szurdok, ahol lélegzetelállító bazaltformációk és virágzó citrusfák tövében kanyarog a lehető legkékebb hegyi patak.(fotó: Nápolytól délre, Wikimedia)

A mindössze ötven kilométer hosszú Alcantara-patak Szicília északkeleti részén, az Etna lábánál folyik. Épp ezért nem meglepő, hogy egy komolyabb kitörés a múltban keresztezte a patak nyomvonalát. A forró láva és a jéghideg víz találkozása pedig egyedülálló bazaltformációkat hozott létre, cirka hatezer évvel ezelőtt. Ma regionális természetvédelmi park működik itt.

A szurdokot több módon is felfedezhetjük. Adrenalin junkie-k több canyoning-túra közül is választhatnak, melyek keretében a nedves sziklafalon csimpaszkodva, majd a jéghideg patakban sodródva lehet teljesíteni a szurdokot. Ennél valamivel kedélyesebb a gyalogtúra, ami a legszebb kilátópontokat látogatja végig. A séta közben gyönyörködhetünk a buja növényzetben, melyet, többek között, leanderek, citrom- és narancsfák, illetve hatalmas fügekaktuszok alkotnak.

(fotó: Nápolytól délre)

Apropó fügekaktusz. Próbáltak már szedni a vadon is megtermő gyümölcsből? Érdemes, hiszen érett állapotban végtelenül édes és zamatos. De vigyázat, a termést alig látható horgasszőrök védik, és azonnal telemegy velük az ember tenyere, ha puszta kézzel próbálkozunk. A gyümölcshöz csak vastagabb kesztyűben vagy valamilyen segédeszközzel (pl. fürdőlepedővel) érdemes nyúlni, és mindenképp meg kell hámozni fogyasztás előtt.

(fotó:Ohga)

De vissza a szurdokhoz: a gyalogtúra után akár meg is fürödhetünk az Alcantara-patakban. A víz ugyan nem túl meleg, de jellemzően csak térdig ér, és a mederben szabadon besétálhatunk a szűk sziklafalak közé. Sőt, a több méterről lezúduló vízfolyások, vízesések alá is beállhatunk. A végeredmény: egy életre szóló élmény és egy látványos Insta-poszt.

Fekete és fehér

Az Alcantara-szurdok közelében találjuk az Etna fővárosát, Cataniát is. Szicília második legnagyobb városa jellemzően megosztja a látogatókat: van aki imádja, mások inkább elkerülik. A települést 1693-ban földrengés tarolta le, az újjáépítéshez pedig – kutyaharapást szőrével alapon – jelentős mennyiségű vulkanikus kőzetet használtak fel a helyiek. Így nyerte el az óváros nagyon jellegzetes fekete-fehér jellegét. Nem véletlen, hogy Catania szimbóluma is egy fehér obeliszket tartó fekete elefánt (ami amúgy a város főterén áll).

(fotó: Nápolytól délre)

Az említett földrengés nem csak Cataniát rombolta porig, de több tucat kisebb várost is, melyeket nagyon jellegzetes stílusban építettek újjá. Ezt a látványos, kicsit talán groteszk építészeti irányzatot ma úgy nevezik: szicíliai barokk. Jellemzői a a gazdagon díszített homlokzatok, és az épületeken elhelyezett mókás ember- és állatfejek.

2002 óta UNESCO világörökségi védelmet érkeznek a legszebb szicíliai barokk városok, így például Noto, Modica, Scicli, vagy a képen látható Ragusa is. A jellemzően szomszédos dombokra felépített településrészeket végtelenül hangulatos lépcsők és sikátorok kötik össze, a kilátás pedig minden utcasarokról bámulatos. A városkák felfedezésére még a nyári kánikulában is érdemes rászánni az időt, energiát.

(fotó: Nápolytól délre)

Kisté

A szükség nagy úr. Ráadásul rendszeres vendég volt Dél-Olaszországban az idők során. Enni pedig kell, még a szűkebb esztendőkben is. Ha mást nem, azt, ami az árokparton megterem. Az útszéli gazról ráadásul sokszor kiderül, hogy nem csak ehető, de egész finom!

(fotó: Nápolytól délre)

A Salento-félszigeten járunk, az ország délkeleti részén, az olasz csizma sarkának is a legcsücskében. A félsziget egyik oldalán lapos, homokos strandok sorakoznak, így nem meglepő, hogy a turisták inkább ezt a részt kedvelik.  A másik oldal sokkal sziklásabb, vadregényesebb. Ezt egy másik élőlény kedveli: egy növény

A nálunk is egyre népszerűbb kapri fogyasztói árát tekintve nem is gondolnánk, hogy egy igénytelen, a sziklafalon is megélő cserje. Pedig az. Egy igazi árokparti gaz. A növénynek leginkább a bimbóját fogyasztjuk: ez az ún. kapribogyó. Nyersen pedig szinte ehetetlen: kellemetlen, szúrós, kesernyés. Ha viszont előbb sós lében áztatjuk, majd eltesszük borecetben, úgy már egészen ehető. Sőt, isteni finom! És nem a kapri az egyetlen útszéli növény, amit a dél-olasz konyha hasznosít.

A kaprinövény a sziklarepedésekben is vígan megkapaszkodik (fotó: Nápolytól délre)

Takarmányból készül a specialitás

Bari óvárosában járva az utcán is találkozhatunk olyan Mammákkal, akik kint, a szabad ég alatt gyúrják a helyi különlegességet, az orecchiettét. Az apró, fülalakú tésztának a kés mintázata és egy speciális ujjmozdulat adja meg az egyedi alakját, a helyi asszonyok pedig szinte boszorkányos gyorsasággal végzik a sok gyakorlást igénylő műveletet. És hogy mi kerül majd a tésztára, ha leöntik róla a főzővizet? Egy másik helyi kedvenc: a tarlórépa.

Ha nem hallottak még erről a növényről, az nem meglepő, hiszen nálunk inkább csak takarmányozási célokra használják. A kérődzők állítólag rajonganak érte, de nem veti meg a sertés vagy a baromfi sem. A dél-olaszok, konkrétan a pugliaiak, pedig egyenesen imádják. És nem a gumójából, hanem a zöldjéből készítik el híres tésztaételüket.

A tarlórépa zöldje remek színt ad az ételnek (fotó: Oggi.it)

A tarlórépazöld íze alapvetően a mángoldéra hajaz, de van benne valami fanyar, valami extra, valami pörkölt traktorgumis aroma. Ami aggasztó. Még aggasztóbb, hogy a harmadik falat után ennek ellenére ízlik. Megszeretteti magát. Főleg, ha nem magában kóstoljuk, hanem a népszerű helyi tésztaszósz részeként: szardellával, paradicsommal, fokhagymával és erőspaprikával. Mennyei! Sajnos autentikus receptet csak olaszul és angolul találunk a neten, például itt és itt. A magyar oldalakon az étel egyszerűsített, brokkolis változatának az elkészítése olvasható.

A hadvezér szakácsa

Szicíliában közkedvelt történelmi alak Messinai Euphémiosz, aki a 9. században fellázadt a sziget bizánci urai ellen. A helyiek ma is bátor szabadságharcosként ünneplik, noha végül is ő hívta be Szicíliába az arabokat, akik azután több, mint négyszáz éven keresztül uralkodtak a szigeten. Cseberből-vederbe, ahogy mondani szokás.

Édeskömény-zöldet akár mi magunk is szedhetünk a szigeten. (fotó: Nápolytól délre)

Mindenesetre ugyanennek az Euphémiosznak köszönhetjük a legkedveltebb szicíliai tésztaétel megszületését is. Legalábbis a legenda szerint. Történt ugyanis, hogy 827 nyarán több, mint tízezer fős szaracén sereg szállt partra a sziget déli oldalán. Ez pedig komoly embertömeg. Euphémiosznak főtt is a feje az élelmezés megszervezése miatt. Arra utasította hát a szakácsait, hogy legyenek leleményesek, és üssenek össze valamit abból, ami a környéken fellelhető.

A szakácsok pedig találtak irgalmatlan mennyiségű édesköményt, ami csak úgy vadon nőtt a környező dombokon. És nem a növény gumóját, hanem a látható részt: a növény zöldjét használták fel, melynek az íze karakteresebb, külleme pedig a kaporéra hajaz. Mellé tudtak vásárolni a helyi piacon mazsolát, fenyőmagot és szardíniát a közeli kisváros, Mazara del Vallo árusaitól. Meg hoztak magukkal otthonról egy kis sáfrányt. Aztán mindezt hozzákeverték a már akkoriban is népszerű tésztaféléhez, a bucatinihez.

A szicíliai konyhán egyértelműen érződik az arab hatás (fotó: Oggi.it)

„Et voilà!”, akarom mondani „Ecco!” (csak hogy stílszerűek legyünk). Ez a pasta con le sarde, a szicíliaiak mai napig legnépszerűbb tésztaétele. Bátran próbálkozzunk vele, mert az íze messze nem olyan vad, mint ahogy az összetevők alapján gondolnánk. Íme egy autentikus recept. Ismerős lehet a bucatini is, hiszen egy itthon is kifejezetten kedvelt tésztaféle. Csak nálunk valamiért makaróni néven vált ismertté... Buon appetito!

Kisté

A vírushelyzet kezdeti kezeléséből talán nem, de összefogásból újra meg újra ötösre vizsgáznak az olaszok. Ezúttal délen, Nápolyban indult útjára egy szívmelengető kezdeményezés.

(fotó: nhpr.org)

Nápolyban évszázados hagyománya van a szegénységnek, mint ahogy évszázados hagyománya van az egymás segítésének is. „Mind egy hajóban evezünk, és fontos, hogy egyfelé húzzunk”, mondja Angelo Picone az Euronews-nak adott interjúban.

Angelo és élettársa utcazenészek, akik rendes esetben hagyományos nápolyi dalokat adnak elő a déli nagyváros közterületein, méghozzá színes, korhű maskarákba öltözve. Most azonban ők is otthon várják a járványhelyzet enyhülését. A vírus miatt bezártak a nápolyi szeretetkonyhák is, sokaknak pedig gondot jelent a mindennapi betevő beszerzése. Angelo és Pina ezen próbálnak meg segíteni.

Dél-Olaszországban a mai napig bevett gyakorlat, hogy a háziasszony hosszú kötél végére erősített kosárban engedi le az emeletről a bevásárlólistát. A mozgó árus összeállítja, majd felküldi a megjelölt termékeket, a fizetendő összeg pedig ugyanilyen módon, a leeresztett kosárban érkezik.

Sokan raknak élelmiszert a jótékony kosárba (fotó: RFI)

Angelóék ezt a módját választották a jótékonykodásnak, ami – azon túl, hogy jópofa és ötletes – több előnnyel is jár. Egyrészt elkerülhető a személyes érintkezés, ami alapvető elvárás a járvány megfékezése miatt. Másrészt anonim maradhat mind az adományozó, mind a rászoruló, hiszen bárki, bármikor tehet be, vagy vehet ki élelmiszert a kosárból. És vannak is sokan, akik segítik ezt a kezdeményezést.

A vásárlásból hazatérők tartós élelmiszert, például tésztát, kávét, lisztet vagy tonhalkonzervet hagynak a kosarakban, és ezekből most már olyan mennyiség érkezik, hogy Angelóék tudnak szeretetcsomagokat állítani össze a város hajléktalainak. A kosarakon elhelyezett üzenet rövid, de velős: „Aki tud, tegyen be, aki nem tud, vegyen ki.” Ez a jelmondat egy legendás helyi orvostól, a betegek és elesettek odaadó segítőjétől, Giuseppe Moscatitól származik, akit II. János Pál pápa 1987-ben szentté is avatott. Különös véletlen, hogy Moscati ünnepe épp a napokban, április 12-én esedékes.

Gyűlnek az adományok a karitatív bevásárlókocsikban is (fotó: dalSociale24)

Az Angelo és élettársa által indított jótékony akció szerencsére visszhangra lelt Nápolyban, és ahhoz városszerte egyre többen csatlakoznak. Az erkélyről kilógatott kosár ihlette például a „függesztett kocsi" kezdeményezést, melynek keretében közvetlenül a szupermarketben lehet otthagyni az adománynak szánt élelmiszert, a külön erre a célra kihelyezett bevásárlókocsiban. Szükség is van az ilyen jellegű adományokra, hiszen a kétmilliós Nápolyban az emberek közel negyven százaléka él a szegénységi határon, most pedig sokan maradtak munka nélkül közülük. Többek közt mindenki, aki amúgy az idegenforgalomból él.

Kisté 

Forrás: Euronews; NPHR

Az észak-olasz főiskolákról és egyetemekről, illetve a bezáró munkahelyekről hazatérők tömege komoly kihívás elé állíthatja a déli egészségügyi rendszert. Az eddig csak mérsékelten érintett régiókban robbanni látszik a koronavírus-bomba, ami komoly indulatokat kavar minden oldalon.

 (fotó: La Repubblica)

Március 9-e és 24-e között több, mint megtízszereződött a fertőzöttek száma a dél-olasz tartományokban, a jelentős növekedéssel párhuzamosan pedig feljegyezték az első haláleseteket Campaniában, Calabriában, Szicíliában, de még a vírus által korábban alig érintett Basilicatában is. A 24-i adatok szerint már nincs olyan régió Olaszországban, ahonnan ne jelentettek volna a vírushoz kötődő halálesetet.

Pugliába – az önkéntes bejelentésen alapuló adatok szerint – március 18-áig közel 23 ezren tértek haza, a valós szám azonban ennél akár tízezerrel is magasabb lehet, írja a Gazzetta del Mezzogiorno. A régió kormányzója, Michele Emiliano elrendelte, hogy a hazaköltözőknek jelentkezniük kell háziorvosuknál, illetve, hogy otthonukban 14-napos önkéntes karantént kell vállalniuk.Bari polgármestere személyesen zavarja haza a parkból az embereket (forrás: Antonio Decaro Facebook-oldala) 

Ebből viszont az is következik, hogy az északról hazatérők, akik lehetnek teljesen tünetmentesek is, sok esetben megfertőzik a velük egy háztartásban élő rokonaikat. A visszaköltöző egyetemisták szülei között például érezhetően sok a friss megbetegedés. Épp ezért nem meglepő, hogy ez a téma most komoly indulatokat kavar, amint arról beszámolt az index.hu is.

A messinai polgármester például az olasz szárazföld és Szicília közötti személyforgalom leállítását követelte, és a sziget kormányzója le is állította a közlekedést a Messinai-szoroson át. Hétfő óra kizárólag a fegyveres erők tagjai, egészségügyi dolgozók illetve napi ingázók léphetnek be Szicíliába Reggio Calabria felől. 

A Caltanisetta-megyei Delia városka első embere pedig magából kikelve hívta fel a figyelmet arra, hogy sokan továbbra is napi szinten járnak sportolni, vásárolni vagy beszerezni a doboz cigarettájukat. Így pedig nem lesz “minden rendben”, akárhányan osztják is meg ezt az üzenetet a közösségi felületeken.Érkezik a komp Szicíliába... (fotó: index.hu)

Noha lakhelyelhagyási tilalom van életben, azt sokan továbbra sem veszik komolyan – az egyik nemzeti parkban például 20 embert vontak felelősségre a hétvégén jogosulatlan ott-tartózkodás miatt. Többen épp a vidéki nyaralójukba igyekeztek (ami szintén nem engedélyezett), míg mások csak gombát vagy spárgát szedni indultak el. De sokan kijárnak horgászni, sportolni vagy csak sétálni is.

A déli polgármesterek sokszor személyesen küldik haza a közterületekről az embereket, amint arról sok közösségi videó is tanúskodik. Az érintettek azonban nem feltétlenül értik, hogy miért nem tartózkodhatnak a szabad ég alatt. 23-a óta a hatóságok drónok segítségével is figyelhetik a lakosság mozgását - ez remélhetőleg javítja majd az otthonmaradási hajlandóságot és arányt.

Kisté

További források:

statista.com

The Guardian

Január végén jegyezték be a szicíliai Caltagirone városában a tervezett új légitársaságot, az Aorelinee Siciliane SpA-t. A cégvezetők elképzelései szerint az első járatok az idén elindulhatnak, egyelőre azonban ne vegyünk mérget arra, hogy nyáron már az új szolgáltatóval repülhetünk a szigetre. Vagy, hogy egyáltalán...

(fotó: viagginews.com)

Meg kell hagyni, a szicíliai Trinacria remekül mutat a sziget hivatalos színeiben, sárga-pirosban pompázó személyszállító gép farkán. Mint ahogy dicséretes az a kezdeményezés is, hogy a régiónak helyi kisrészvényesek által finanszírozott légitársasága legyen. Egyelőre azonban mind a repülőgép, mind a vállalat kizárólag látványtervek és nagyratörő elképzelések formájában létezik. Azaz nem egészen.

Az olasz híradások szerint a részvénytársaság január 25-én, 174 ezer eurós alaptőkével valóban megalakult. Ez az összeg azonban csak a töredéke annak a 10 milliós jegyzett tőkének, amire az alapítók hosszú távon számítanak. A hiányzó részt az elképzelések szerint szicíliai vállalkozók és átlagemberek adják majd össze – a vásárolható tulajdonrészek között van tízezer eurós, kétezer eurós és négyszáz eurós részvénycsomag is. A légitársaség meghirdetett küldetése az, hogy „becsületes” árképzésű járatokat működtessen Szicília és a szárazföld, illetve a népszerűbb európai célállomások között. Az alapítók nagy mértékben számítanak a távolabbi régiókban dolgozó, de rendszeresen hazalátogató szicíliai utasokra is.

Alacsonyan száll a gép Szicília fölött... Ilyen alacsonyak lesznek az új társaság árai is?

(fotó: Wikimedia Commons; Nápolytól délre)

Az önálló dél-olasz légitársaság ötlete amúgy nem új. A most létrehozott vállalat egyik vezetője, Luigi Crispino 1994-ben társalapítója volt annak az Air Siciliának, amely többek között Rómával, Milánóval és Firenzével kötötte össze a szigetet. A vállalatot nyolc év sikeres működés után, 2002-ben érte utol a vég egy csődeljárás formájában, magát a tulajdonost azonban nem marasztalták el. 2003-ban ugyancsak Szicíliában alapították meg a Wind Jet légitársaságot, ami már nem csak belföldi járatokat üzemeltetett, de repült például Barcelonába, Párizsba, Prágába, Kijevbe és Temesvárra is. A kezdeti sikerek után azonban 2012-ben nem jött össze az Alitaliával tervezett összeolvadás, és végül ez a vállalat is csődbe ment.

Jelenleg tehát nincs működő Szicíliai légitársaság, az Aerolinee Siciliane pedig a megalapítása óta már összegyűjtött további hatszázezer eurót – legalábbis Luigi Crispino elmondása szerint. Az is tőle tudható, hogy a társaság eleinte hat repülőgép beszerzését és hatszáz új munkatárs felvételét tervezi, az első járatot pedig a jelenleg kevéssé ismert dél-szicíliai kisvárosból, Comisóból indítják majd. A vállalat honlapján mindenesetre nincsenek még fent konkrét állásajánlatok, mint ahogy nem indult meg a jegyértékesítés sem. Ez utóbbi – Crispino optimista becslése szerint – május második felében veheti kezdetét.

Egyelőre nyugodtan lefoglaljuk tehát az idei nyaralást bármelyik, már működő légitársaságnál. Közben viszont érdemes figyelemmel kísérni az új szicíliai fapadossal kapcsolatos fejleményeket is, hátha tényleg elemelkedik a földről az új légitársaság...

Kisté

(forrás: sudpress.it; news1.news; wikipedia.org; aerolineesiciliane.it)