A robbanóanyagokkal megrakott kocsit a főtéren állítják le. Pont a dóm előtt. Aztán mindenki elfoglalja a helyét. És vár. A templomban a szentmise lassan véget ér. Félreverik a harangokat, a nép kifelé tódul. Ez a megbeszélt pillanat. Belobban a kanóc, és a kocsit vörös lángnyelvek borítják el… Szerencsére szó sincs terrortámadásról. Ez ugyanis egy ősi firenzei népszokás.(fotó: toctocfirenze.it)

A Scoppio del Carro, azaz a kocsi felrobbantása több évszázadra visszatekintő húsvéti hagyomány Firenzében, a toszkán fővárosban. A kocsit persze ne úgy tessék elképzelni, mint négykerekű, Otto-motoros, lépcsős hátú gépjárművet. Ez ugyanis egy több mint ötszáz éves, három emelet magas, amúgy művészien kimunkált, kerekeken guruló monstrum, amit direkte erre a célra építettek. És minden évben csak húsvét vasárnap vesznek elő.

Egy ezeréves hagyomány

A népszokás eredete az első keresztes háború idejére, azaz az 1100. év környékére nyúlik vissza. A legenda szerint egy firenzei ifjú, a Pazzi család sarja volt az első lovag, aki felért a keresztesek által ostromolt Jeruzsálem várfalára. Bátor tettéért a Szent Sír-templomból zsákmányolt három darab tűzkő lett a jutalma, melyeket annak rendje és módja szerint haza is hozott szeretett Toszkánájába. A köveket eredetileg a családi kúriában, azaz a Pazzi-palotában őrizték, az elmúlt kétszáz évben viszont már a középkori Szent Apostolok templom volt az otthonuk.

Ennek megfelelően itt veszi kezdetét a húsvéti népünnepély. A helyi plébános, az ősi kövek segítségével lángra lobbantja a szent tüzet, amely azután – égő széndarabok formájában – felkerül a már odakint várakozó ünnepi kocsira. Ezt tavaszi virágkoronát viselő ökrök vontatják át a Dóm térre. A nyomában zenészek, dobosok, zászlódobálók vonulnak. A menetet korabeli viseletbe, illetve díszegyenruhába öltözött polgárok és városi elöljárók teszik teljessé. Azaz pontosabb, ha úgy fogalmazunk: színesítik. A menet ugyanis igencsak tarka. A szó legszorosabb értelmében.(fotó: wikimedia.org)

Füst, szikrák, durrogtatás

A kocsit a főtéren, a dóm és a keresztelőkápolna között állítják le, a lángot pedig ünnepélyesen beviszik a székesegyházba. A szentmise végén, a Gloria in Excelsis dallamaira, a szent tűz segítségével gyújtják meg a Colombinát, ami az agárversenyeken használt műnyúlhoz hasonlatos mechanikus galamb. A firenzei püspök által útjára indított műmadár azután végigszáguld a székesegyházban kifeszített dróton, majd kirepül a templomkapun, és begyújtja az ünnepi kocsin elhelyezett tűzijátékokat.

A kordély hosszú perceken keresztül köpi a színes füstöt, puffogtatja a petárdákat, és lövi a fényes rakétákat az ég felé. Mindezt a tömeg hangos támogatása mellett. Az eseményt szemmel láthatólag nagyon várják és élvezik nem csak a turisták, de az ünneplő firenzeiek, és a tarka madártollakban pompázó városi tisztviselők is. Az egyszeri utazó pedig áll a sokadalom közepén, és próbál valahogy átlátni a fejek és az égnek emelt mobiltelefonok fölött, között, alatt. Egy pillanatra pedig befészkeli magát a fejébe egy keserédes gondolat. Hogy de szép is lenne, ha ehhez hasonló rendezvényekben merülne ki minden vallási indíttatású robbantgatás…(fotó: darionardella.it)

Firenze és ünnepek

Bár a húsvét és a nagyhét kiemelt ünnepnek számít Olaszország szerte, három dologban biztosan nem csalódik a látogató, ha Firenzében tölti a húsvét vasárnapot. Vagy bármilyen ünnepet. Ez a három dolog ugyanis garantáltan végigkíséri majd az egész utazást.  Az első: a látnivalók. A reneszánsz szülőhelyének építészetével és műalkotásaival csak nagyon kevés város veszi fel a versenyt világszerte. A második: a hangulat. Az ünnepi rendezvények izgalma ugyanis ragadós, mint a firenzei mandulás keksz. Csakúgy mint a helyiek látványos életszeretete.

És hogy mi a harmadik dolog? Igazán nem nehéz ezt sem kitalálni. A harmadik dolog ugyanis: az állandó tömeg.

Kisté