A gép leszáll, és az ember rögtön rádöbben, hogy komoly időeltolódás van Róma és Budapest között. Hogy mennyi? Cirka három hónap! Rómában ugyanis ez idő tájt tavasz van. Kellemes, langymeleg tavasz. Ettől pedig csak még szürreálisabbak az ablakokban virító karácsonyfák sziluettjei.Auguri, azaz békés ünnepet! – hirdeti a fényreklám egy cipőüzlet felett. De talán nem is ez a legjobb kifejezés. Az olasz ünnep ugyanis nem annyira békés. Vagy meghitt. Sokkal inkább harsány, jókedvű és vidám. Ez pedig visszaköszön az erkélyek, az üzletek, a köztéri karácsonyfák kissé ízléstelen tarkaságában is. Mindez azonban csak legelső nap visszatetsző. Később inkább mókás. Még később pedig már fel sem tűnik. Hiszen a sajátos ünnepi hangulat szerves részét képezi.

Róma nagyon él – adventkor is. A közterek zsúfolásig megtelnek emberekkel, és együtt korzózik a nézelődő, a vásárló, a turista, a helyi. Gyakran gazdag és igényes ünnepi díszkivilágítás alatt. Az idén pedig kifejezetten szépre sikeredett nemcsak a vatikáni, de a Velence téri karácsonyfa is. A tavalyi fiaskó után ugyanis jelentkezett egy szponzor, aki vállalta, hogy Rómának olyan fát állít, amilyet az örök város megérdemel. Külön szerencse, hogy az érintett támogató hivatalos színe egyben az ünnep legnépszerűbb árnyalata is. Így gyönyörű égőpiros izzósor tekereg a húszméteres fenyőn felfelé.

A Velence-tér és a Corso fényei (fotó: a szerző)

A Vatikán fája visszafogottabb, hidegfehér-melegfehér színösszeállításban pompázik. A pápai állam viszont erősen beújított, ami a hagyományos Szent Péter téri betlehemet illeti. A híres obeliszk tövében az idén 16 méter hosszú, homokból épített jelenet hirdeti az Úr dicsőségét. No meg a készítők kézügyességét. A szent családot, napkeleti bölcseket, pásztorokat, angyalokat és haszonállatokat egyaránt felvonultató alkotáshoz az ismert üdülőhely, Jesolo biztosította a cirka 720 tonna homokot.

December 8., vagy amit akartok

Itáliában a karácsonyfa állítás viszonylag új keletű szokás, ezért nincs is olyan fix szabályrendszere, mint mifelénk. A legtöbb olasz már december 8-án, azaz a szeplőtlen fogantatás ünnepén feldíszíti a fáját, a mi ízlésünknek sokszor kissé túlzón, harsányan, eklektikusan. Emellett nyolcadika a napja a családi betlehem felállításának is, melynek hagyománya viszont közel egy évezredes. Az első születésjelenet Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223-ban élő szereplők és állatok segítségével igyekezett egy barlangban bemutatni az egykori betlehemi történetet.

A műfaj azután főleg délen lett népszerű – Nápolyban például a betlehem-készítőknek külön utcája van. Az ünnepek idején viszont Rómában sem nagyon találunk olyan templomot, ahol ne állítanának saját ünnepi jelenetet. Ha mind közül a leglátványosabbat keressük, akkor utunkat vegyük a Szent Kozma és Damján-bazilika felé.

A via dei Condotti a legnépszerűbb divatmárkák otthona (fotó: a szerző)

A fórum mögött megbújó aprócska templom betlehemének elkészítésére annak idején még II. Károly magyar király adott utasítást. Károly ugyanis egyszersmind Nápoly uralkodója is volt. A rendelet nyomán megalkotott életkép pedig gyönyörűen szemlélteti, hogy mit ki lehet hozni ebből a műfajból. A sokfigurás jelenet egy komplett életképet mutat be, városokkal, falvakkal, ókori romokkal és a mindennapi tevékenységüket végző átlagemberekkel.

A betlehem, illetve a bazilika látványos apszismozaikjának megtekintése után pedig bátran vessük bele magunkat a via dei Fori Imperiali forgatagába. Este ugyanis a helyiek visszaveszik Rómát a turistáktól, és tömegesen rajzanak ki a belváros utcáira. Az ókori fórumok mellett futó sugárút pedig megtelik élettel: zenészekkel, mutatványosokkal, járókelőkkel. Ha jól megfigyelők vagyunk, akkor még azt is leleshetjük, hogy jó eséllyel mi lesz nálunk jövő évi divat?

Persze nem a via dei Fori az egyetlen utca, ahol érdemes körülnéznünk advent idején. Kivételes hangulat várja az utazót a via del Corsón is, meg persze a spanyol lépcső környékén, a Pinción és a Popolo-téren, a Campo de' Fiori körüli utcákban, a Szent Péter téren... egyszóval szinte bárhol a belváros közterületein!

Ünnepi kirakat a via del Plebiscitón (fotó: a szerző) 

Nem fenékig mascarpone...

A római advent egyetlen árnyoldala: a virágzó turistalehúzó iparág. Ami persze távolról sem római specialitás. De jelen van itt is. Ha tehát jót akarunk, akkor a pizzaszeletünket ne valamelyik kiemelt látnivaló tőszomszédságában fogyasszuk el. Ez ugyanis nem lesz olcsó. És ne feltétlenül a híres piactéren, a Campo de Fiorin, vagy a Piazza Navonán működő ünnepi vásárban akarjuk beszerezni az otthoniaknak szánt szuveníreket.

Akiket nehéz kikerülni, azok a látnivalók környékén gyakran feltűnő utcai árusok és egyéb kéregetők. Ők ugyanis rendre leszólítanak. És próbálnak nekünk eladni mobiltöltőt, szelfibotot vagy hasonló divatbóvlikat. Talán közülük is a legrámenősebb az Afrikából érkezett árusok csapata, akik hangos „gimme five!”, azaz „adj egy ötöst!” felkiáltással csapnak bele az ember egyik tenyerébe, míg a másikba már bele is rejtettek egy apró elefántfigurát. Ami ajándék, grátisz, csak most, csak neked... De próbálj meg ezek után nem vásárolni egy további szobrocskát, nyakláncot vagy karkötőt!

A Vatikán káprázatos karácsonyfája (fotó: a szerző)

Persze van sok olyan „mutatványos” is, aki tényleg megérdemli a támogatást. Az utcazenészek például mindenhol jó hangulatot teremtenek. Csakúgy, mint a tűzzsonglőrök, az aszfaltművészek, a pantomimesek. Vagy a Popolo-tér környékének szappanbuborékosai.

Az egyetlen tanács, amit ezzel kapcsolatban adhatunk az az, hogy legyünk tudatosak, és igyekezzünk annak adni, aki rászolgált, nem pedig annak, aki erőszakos. Egyébiránt pedig éljük át önfeledten azt a fantasztikus hangulatot, melyet Róma nyújt az utazónak az ünnepek előtt.

Kisté