Szicíliára lassan ki lehet tenni a „megtelt” táblát, amint arról az Index is részletesen beszámolt a minap. Január óta több mint százezer bevándorló érkezett meg Olaszországba, a nyolcvanas évektől kezdve pedig fokozatosan beszivárogtak az afrikai bűnszervezetek is. Mint mondjuk a Vikingek, vagy a Fekete Bárd. A nigériaiak pedig, úgy tűnik, sokkal durvábban intézik az ügyeiket, mint a történelmi helyi erő, a szicíliai maffia.

Örömlányok várják a kuncsaftot Palermóban (fotó: VICE News)

Állati testrészek, hamu és vér. Ezek egy dzsudzsdu szertartás kellékei. A hiedelmekre és babonákra épülő, átkokkal és amulettekkel fűszerezett hitvilág igen népszerű Afrika nyugati területein. A dzsudzsu-hívő pedig nagyon is komolyan veszi a szertartásokat. Mondhatni véresen komolyan. A dzsudzsuban pedig minden játszik. Szemmel verés, megátkozás, ártó, gonosz és rossz szellemek.

De erről majd kicsit később. A jelenlegi helyzet kialakulásának oka ugyanis sokkal prózaibb. A bevándorlók Európába hozatala ugyanis hihetetlenül nagy biznisz. Az afrikai bűnszervezetek pedig stabilan kiépítették a hídfőállásaikat, végig a teljes útvonalon. És minden egyes állomáson leveszik a sápot az Európába igyekvő honfitársaiktól.

Az embercsempészek egyik kedvelt rekvirálási területe Nigéria, a tökéletes áldozat pedig fiatal és rossz anyagi kiáltásokkal rendelkezik. Az embercsempész pedig beígéri a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Mármint azt, ami Európában várja a betelepülőt. Sőt, még azt is bevállalja, hogy eljuttatja a delikvenseket az öreg kontinens partjaira. És elintéz mindent, ami ehhez kell: papírokat, útlevelet, repjegyet.

Ennek a szolgáltatásnak azonban ára van. A helyieknek pedig egy büdös buzgánya sem. De ez egyáltalán nem probléma. Mármint az emberkereskedő előadása szerint. Az Európába leszállított fiatalok ugyanis könnyen ledolgozhatják majd a tartozásukat. Mondjuk árurakodással, takarítással, hajvágással, ruhakészítéssel. Vagy valami más, becsületes elfoglaltsággal. Európába érve azonban hamar kiderül, hogy munkalehetőség valójában nemigen akad. Azaz, hogy mégis. Hiszen folyamatosan keresnek drogfutárokat. Ja, és persze prostituáltakat is.

Az arcát nem vállaló fiatalember korábban drogfutár volt (fotó: VICE News)

Újkori rabszolgaság

Az Olaszországba megérkező bevándorlók egy része tehát teljesen ki van szolgáltatva az őket ideszállító bűnszervezetnek. A nyelvet nem beszélik, és nem ismerik a helyi viszonyokat sem. Ezzel pedig nagyon könnyű visszaélni. Sokan keresnek nagyon jól például azon, hogy úgymond felebaráti segítséget nyújtanak frissen megérkezett honfitársaiknak. És mondjuk intéznek nekik Milánóba szóló buszjegyet. Ami valójában csak Rómáig jó. És töredékébe került annak, amit az embercsempész kért a jegyekért.

Az ilyen kisstílű lenyúlások azonban csak a kisebbik gond. A nagyobb problémát az olyan bevándorlók tömegei jelentik, akik a hatóságok látókörén kívül érkeznek meg a szigetre, eleve azzal a szándékkal, hogy kikerüljék a hivatalos útvonalat. A rendes munka lehetősége ugyanis ebben az esetben eleve kizárt, élni viszont mégiscsak kell valamiből. És sajnos nincs kolbászból a kerítés. Még Európában sem. Ráadásul ott a hatalmas pénzösszeg, amit az embercsempész visszakövetel. A bevándorlók egy része tehát munkába áll. Ha kell prostiként, ha kell drogfutárként. Ha kell, valamelyik bűnbanda tagjaként.

A VICE News a közelmúltban forgatott egy olyan fiatalemberrel, aki egyértelmű nemet mondott az őt megkörnyékező bandatagok ajánlatára. A határozott álláspont eredménye az lett, hogy az áldozatot fején elébb eltörtek egy borosüveget, majd fejszével próbálták meg jobb belátásra bírni. Végül sikerült elmenekülnie, de az eset után messze nem csak lelki hegeket hordoz majd egy életen át.

Mindez jól mutatja, hogy az afrikai bűnszervezetek nem válogatnak az eszközök közül. Sőt. A Szicíliai rendőrség tapasztalata szerint, az emberi életet érezhetően kevésbé tisztelik, mint a Cosa Nostra, a tradicionális helyi erő. Ettől eltekintve azonban egyelőre béke van a Fekete Bárd, a Vikingek és a maffia között. Az afrikaiak ugyanis egyfajta helypénzt, vagy ha úgy teszik: adót fizetnek azért, hogy használhassák a Cosa Nostra területeit. A sarkon drogot áruló suhanc vagy lányokat futtató strici tehát sok esetben már afrikai. A megtermelt bevétel jelentős része azonban továbbra is a maffia zsebébe érkezik. És ezzel így mindenki elégedett. Legalábbis egyelőre.

 Dzsudzsuval tartják sakkban a futtatott lányokat (fotó: MyAfricansAbroad)

Emberkereskedelem és dzsudzsu

Az viszont egyértelműen látszik, hogy az afrikai embercsempészek nem bízzák a véletlenre a sikert. A gazdasági kilátástalanság és a fizikai erőszak mellett ugyanis van még egy hathatós kényszerítőeszközük. A dzsudzsu. Az áldozatok jelentős része ugyanis elkötelezett dzsudzsu-hívő.

Az embercsempész és leendő áldozata tehát felkeresnek egy sámánt. Aki bemutat egy bizarr szertartást. Melynek során átkot helyez az Európába igyekvő bevándorlóra. Arra az esetre, ha az esetleg nem akarná betartani az adósság visszafizetésére tett ígéretét. Vagy be akarná mártani a hatóságoknál az őt hatalmában tartó stricit vagy bűnözőt.

A Szicíliába megérkező fiatal tehát nemcsak az éhhalált és a testi épségét kockáztatja. Hanem még a lelki üdvét is. Az égiek és a földiek között közvetítő dzsudzsu szellemek bosszúja ugyanis rettenetes lehet. És ez rosszabb, mint a drogfutárság. És rosszabb, mint a prostitúció.

Kisté