A baktérium neve Xylella fastidiosa és eredetileg Közép-Amerikában őshonos. Fő jellemzői, hogy meglepően agresszív, sokszor végzetes kimenetelű, és jelenleg nincs ismert ellenszere. Szerencsére az emberre nem veszélyes, az olajfákra és más haszonnövényekre azonban annál inkább. Kellő óvintézkedés hiányában akár teljesen kiirthatja az európai olívaültetvényeket.A betegséget terjesztő egyik kabócafaj (fotó: Wikipedia)

Apulia tartomány Olaszország dél-keleti részén található, ha úgy tetszik, ez a csizma sarka és sarkantyúja. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva a napsütéses órák száma magas, ami nem csak a turisták körében teszi népszerűvé a régiót, de egyszersmind kedvez a mezőgazdaságnak is. Nem meglepő tehát, hogy jelentős a búza- és a szőlőtermesztés, a régió legfontosabb terméke azonban egyértelműen az olívaolaj. Épp ezért vált ki komoly aggodalmat az az új kórokozó, ami pár év leforgása alatt képes volt döbbenetes pusztításért vinni véghez a területen.

A Xylella fastidiosa valószínűleg fertőzött növények közvetítésével érkezett meg Costa Ricából, ahol a kórokozó őshonos. Olaszországban 2013-ban észlelték az első megbetegedéseket. A baktérium a fertőzött egyedekben a baktérium elzárja a víz és a tápanyag áramlását, aminek következtében a levelek barnulni, az ágak száradni kezdenek. Végső soron pedig – a fertőzés súlyosbodásával – akár teljesen elpusztulhat a fa. És a betegségnek jelenleg nincs ismert ellenszere.

2013. óta több mint egymillió növényt támadott meg a kórokozó, így az olasz kormány kénytelen volt drasztikus lépéseket foganatosítani. Az Európai Bizottsággal együttműködve kialakított terv lényege, hogy ki kell vágni az érintett egyedeket. Meg minden mást is a beteg fa 100 méteres körzetében. A cél: a fertőzött terület megtisztítása, illetve egy olyan pufferzóna kialakítása, ami megakadályozza, hogy a kórokozó tovább terjedjen észak felé.

Elszáradnak a levelek és a bogyók (fotó: EFSA)

A helyi gazdák többsége, érthető módon, nem támogatja az intézkedéscsomagot. Már csak azért sem, mert a többségük nem ért egyet a kutatók eredményeivel. Az OilveOil Times által megkérdezett gazda például úgy vélekedik, hogy nem a baktérium puszta jelenléte, hanem a déli területeken gazdálkodó nagyvállalatok hanyagsága, túltermelése okozza a tragédiát. Esetleg maguk a vegyipari cégek felelősek a fertőzésért, akik így akarják eladni a növényvédő szereiket.

Apulia főügyésze első körben engedett a gazdák nyomásának, és felfüggesztette a fák kidöntését célzó terv végrehajtását. Melynek következtében lemondott a projektet koordináló kormánymegbízott, az ügy pedig holtpontra jutott. Aztán az Európai Bizottság kilátásba helyezte, hogy ellenintézkedéseket foganatosít. A terv tehát most ismét életben van. A gazdák viszont továbbra is szkeptikusak.

Nem segíti a helyzetet, hogy az ültetvények felmérését végző tisztviselők részéről felmerült a hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja, és a közelmúltban eljárás indult több személy ellen is. Ráadásul sok esetben száz, vagy akár ezeréves fák kivágásáról van szó, az ügyet tehát a környezetvédők is árgus szemekkel figyelik. Mindemellett pedig nem teljesen egységes a tudósok véleménye sem. Sem ami a fertőzés terjedésének mechanizmusát, sem ami annak tényleges nagyságrendjét illeti. A helyzet tehát korántsem egyértelmű. Vagy egyszerű...

Fény az olajfasor végén

Ostuni környékén még egészségesek a fák.

Egy friss kutatás arra mutatott rá, hogy a Xylella fastidiosa terjesztésében jelentős szerepet játszik egy nálunk is viszonylag elterjedt kabócafaj. Az ún. tajtékos kabóca az állatvilág kiemelt ugróbajnoka: a mindössze fél-egy centiméteres rovar akár 60 centiméter magasra is képes felugrani. Ez pedig felülmúlja még a bolha teljesítményét is. Nem meglepő tehát a betegség gyors terjedése, tekintve az ún. vektor állat nagyfokú mobilitását.

Sikerült viszont azonosítani egy olyan ragadozó rovart, ami a tajtékos kabóca természetes ellensége, így alternatív növényvédőként esetleg bevethető. Ráadásul a fertőzéssel érintett területen rosszak az életfeltételei, azaz a kabócapopuláció kiirtását követően várhatóan ugyanúgy eltűnik az ebből a célból betelepített gyilkos rovarfaj is. Tehát nem okoz hosszú távú elváltozást a félsziget hagyományos ökorendszereiben.

Valami megoldást mindenképp találni kell, a Xylella fastidiosa ugyanis messze nem csak az olajfákat fenyegeti. A kórokozó különféle alfajai megtámadják, többek között, a csonthájas gyümölcsöket, a szőlőt, illetve a mediterrán vidékek jellegzetes növényét, a leandereket is.

Kisté