Minden évben leveszik a keresztről

2019. április 19. - nápolytól_délre

Talán a forróság miatt van. Talán a gazdag történelmi múlt miatt. Vagy csak ilyenek a dél-olaszok. Mindenesetre itt minden felfokozottabb, közvetlenebb, igazabb. A gyümölcs mézédes, a kávé keserű, az öröm harsány, a bánat szívbemarkoló. És nincs ez másként a vallásos érzülettel sem. A déliek közvetlen, élő kapcsolatot ápolnak Krisztussal. Miért lenne hát meglepő, hogy minden évben újra játsszák azt, ahogy Krisztust testét leveszik a keresztről...

trapani_discesa_dalla_croce_2014_035.JPG(fotó: Trapaninostra.it)

 

Trapaniban járunk, Szicíliai nyugati oldalán. A helyiek különleges szentmisére gyülekeznek a Santa Maria del Gesú templomban. A nagypénteki, ún. „érintéses liturgia” célja, hogy a felekezet tagjai közvetlen kapcsolatba kerüljenek Krisztussal. A közvetlen pedig a szó legszorosabb értelmében értendő. A szertatás során a celebráló pap egy méretes fafeszületet visz az oltár elé (ami persze így is csak kicsinyített mása az apszist díszítő, teljes méretű változatnak). A hívek pedig felsorakoznak, hogy egyenként a tiszteletüket tegyék. Van, aki keresztet vet, van aki csak megérinti a fa-Krisztus sebeit. A legtöbben azonban ajkukkal érintik, azaz megcsókolják a szobor lábát, térdét vagy mellkasát. Krisztus szeretete így ölt konkrét, mindennapi, emberi formát Trapaniban.

 

A liturgia igazi fénypontja azonban még csak most következik. A szentáldozás után ugyanis két segítő hatalmas létrákat állít fel a teljes méretű feszület két oldalán, majd felmásznak, és egy fehér leplet tekernek a faragott Krisztus mellkasa köré. Aztán a szobor végtagjaiból eltávolítják a szögeket - mindezt a helyi kórus szívbemarkoló siratóéneke mellett. Krisztust ezután óvatosan leeresztik a keresztről, majd a templom közepén felállított asztalhoz viszik. A gyülekezet tagjai pedig ismét megérinthetik, ezúttal már az életnagyságú szobrot. Sokan könnyeznek, mások megcsókolják, megint mások letörlik a homlokáról verejtékcseppeket. Sokan pedig fehér kendőt szorítanak faszobor élethűen kifaragott sebeihez.

trapani_discesa_dalla_croce_2017_032.JPG(fotó: Trapaninostra.it)

 

A Krisztius szobor levételének szertartása magyar szemmel furcsának, akár bizarrnak is tűnhet. Jól mutatja azonban, hogy a szicíliaiak, és általában a dél-olaszok egészen bensőséges viszonyt ápolnak Krisztussal és a katolikus egyház szentjeivel. Jól példázza ezt a 20. században élt Pietrelcinai Szent Pio esete is, aki végtelen népszerűségnek örvend ezeken a vidékeken. A fentihez hasonló nagypénteki és nagyszombati szertartásoknak pedig se szeri, se száma Szicíliában, vagy akár Szardínia szigetén.

 

Míg északon a helyi szokások sokszor a feltámadás megünnepléséhez kapcsolódnak (például a „kocsirobbantás” Firenzében), addig délen a hangsúly szinte mindig a felkészülésen, a lelki ráhangolódáson, a krisztusi fájdalom megélésén van. Jó példa erre a Krisztus levételét követően útjára induló „misztériumok körmenete” is Trapaniban. Ennek során a hívek közel huszonnégy órán keresztül cipelnek a vállukon húsz igencsak súlyos, fából kifaragott stációjelenetet. A város egyik központi templomában, az Anime Sante del Purgatorióban őrzött életképek nagypéntek kora délutántól egy nap és egy éjszaka, azaz egészen nagyszombat délig róják Trapani utcáit és egyéb köztereit.

03_8.jpg

(fotó: Sally Coggle Photography)

 

Kisté

Pizzaháború Nápolyban

- mindenki akar egy szeletet

Idén már a harmadik éttermet éri támadás Nápoly belvárosában, az akciók hátterében pedig feltehetőleg a helyi maffia, a Camorra áll. A bűnszervezet tagjai így próbálják meg rávenni a helyi pizzériák tulajdonosait, hogy fizessenek védelmi pénzt - legalábbis a hatóságok alapos gyanúja szerint...

pizza_jo.jpg

(fotó: pexels.com/Nápolytól délre)

 

„Bomba miatt zárva.” Ez a tömör üzenet várta január 16-án mindazokat, akik felkeresték a népszerű Sorbillo pizzériát. A bombát az éjszaka folyamán robbantották ismeretlenek a Via dei Tribunalin működő üzlethelyiség előtt. Személyi sérülés nem történt, az elkövetők célja kifejezetten a vendéglátóhely megrongálása volt.

 

A Via dei Tribunali amúgy Nápoly egyik legnépszerűbb utcája, nem véletlen tehát, hogy a Sorbillo család pont itt nyitott pizzériát. Ahogy az sem véletlen, hogy ez az egyik olyan üzlet, ami a Camorra célkeresztjébe került. Az Antica Pizzeria 1935 óta működik, Gino és Toto Sorbillo pedig egész komoly birodalmat épített fel a népszerű olasz lepény köré. Több éttermük működik Nápolyban, Milánóban, sőt legutóbb nyitottak üzletet New York belvárosában, Manhattanben is.

 

A Camorra figyelmét azonban nem ez a tény, hanem a nápolyi éttermek egyre növekvő népszerűsége keltette fel. A dél-olasz fővárosba érkező turisták száma több mint 90%-kal nőtt az elmúlt évtizedben, ez pedig komoly forgalomnövekedést jelent a külföldiek körében népszerű éttermekben is. A világszerte közkedvelt paradicsomos lepény egyértelműen a dél-olasz város legeladhatóbb terméke, egyes pizzázók pedig mára valóságos kultuszhelyekké váltak.

via_dei_tribunali_pizzeria_gino_sorbillo_panoramio.jpg

A Sorbillo pizzéria már helyreállított bejárata (fotó: Wikimedia Commons)

 

Nem volt amúgy teljesen véletlen az első támadás időzítése sem. Január 17-e a pizzakészítők napja Nápolyban, és erre az ünnepre minden étterem egyedi ajánlattal és különféle akciókkal, eseményekkel készül. A Sorbillo viszont idén "zárva” táblával ünnepelte a jeles napot.

 

Szintén januárban érte hasonló támadás a Terra Mia éttermet is, a legújabb áldozat pedig a Pizzeria di Matteo, ami szintén a Via dei Tribunalin működik. Az elkövetők ezúttal nem bombával dolgoztak, egyszerűen rálőttek párszor az étteremre az éjszaka folyamán. A helyszínelők másnap négy töltényt távolítottak el a vendéglátóhely mennyezetéből, és kilenc üres hüvelyt találtak az étterem előtt. Az ilyen jellegű lövöldözés amúgy bevett módszere annak a feltörekvő, fiatal generációnak, amely egyre komolyabb befolyásra tesz szert a nápolyi alvilágban.

 

A Di Matteo specialitása az olajban kisütött pizza, egy mifelénk kevésbé ismert, de a helyiek és a turisták körében nagyon is népszerű változat. A Di Matteo szemmel láthatóan komoly embertömeget szolgál ki naponta: aki nem fér be a kétszintes étterembe, az kint az utcán várakozik, hogy elvihessen egyet a híres lepények közül. Az üzlet kiszolgálóablaka előtt sokszor igencsak jelentős tömeg várakozik - feltehetőleg ez az, ami felkeltette a Camorra érdeklődését is.

 

napoli_via_dei_tribunali_m.jpg

A Via dei Tribunali forgataga (fotó: Wikimedia Commons)

 

Az ügy pikantériája, hogy mind Salvatore di Matteo, mind Gino Sorbillo esküszik arra, hogy nem kaptak az alvilágtól semmilyen konkrét megkeresést. Azaz az őket ért támadás nem egy visszautasított védelmi ajánlat következménye, hanem valamiféle előzetes megfélemlítés lehet. Sorbillo még korábbi rendőr múltját is felemlegeti annak igazolására, hogy a hatóságokkal ő aztán igazán szorosan együttműködik.

 

Hogy így van-e? Ki tudja... Innen nehéz megítélni, hogy hogyan is működhet az az alvilág, ami a város életében több mint kétszáz éve van szervesen jelen. Az viszont egyértelműen érezhető, hogy a turizmus egyre komolyabb szerepet játszik Nápoly életében. Ennek egyik folyománya az, hogy – a növekvő munkalehetőségekkel párhuzamosan – javul a nápolyi bűnözési statisztika, azaz javul a városban az általános közbiztonság.

 

Másrészről viszont egy olyan üzletág is egyre inkább a Camorra célkeresztjébe kerül, amely a múltban nem termelt akkora bevételt, hogy érdemes lett volna rá túl sok energiát fordítani.

 

Kisté

 

(forrás: Daily Mail; Il Fatto Quotidiano)

Ilyen az advent Rómában!

A gép leszáll, és az ember rögtön rádöbben, hogy komoly időeltolódás van Róma és Budapest között. Hogy mennyi? Cirka három hónap! Rómában ugyanis ez idő tájt tavasz van. Kellemes, langymeleg tavasz. Ettől pedig csak még szürreálisabbak az ablakokban virító karácsonyfák sziluettjei.01_9.jpgAuguri, azaz békés ünnepet! – hirdeti a fényreklám egy cipőüzlet felett. De talán nem is ez a legjobb kifejezés. Az olasz ünnep ugyanis nem annyira békés. Vagy meghitt. Sokkal inkább harsány, jókedvű és vidám. Ez pedig visszaköszön az erkélyek, az üzletek, a köztéri karácsonyfák kissé ízléstelen tarkaságában is. Mindez azonban csak legelső nap visszatetsző. Később inkább mókás. Még később pedig már fel sem tűnik. Hiszen a sajátos ünnepi hangulat szerves részét képezi.

 

Róma nagyon él – adventkor is. A közterek zsúfolásig megtelnek emberekkel, és együtt korzózik a nézelődő, a vásárló, a turista, a helyi. Gyakran gazdag és igényes ünnepi díszkivilágítás alatt. Az idén pedig kifejezetten szépre sikeredett nemcsak a vatikáni, de a Velence téri karácsonyfa is. A tavalyi fiaskó után ugyanis jelentkezett egy szponzor, aki vállalta, hogy Rómának olyan fát állít, amilyet az örök város megérdemel. Külön szerencse, hogy az érintett támogató hivatalos színe egyben az ünnep legnépszerűbb árnyalata is. Így gyönyörű égőpiros izzósor tekereg a húszméteres fenyőn felfelé.

02_10.jpgA Velence-tér és a Corso fényei (fotó: a szerző)

 

A Vatikán fája visszafogottabb, hidegfehér-melegfehér színösszeállításban pompázik. A pápai állam viszont erősen beújított, ami a hagyományos Szent Péter téri betlehemet illeti. A híres obeliszk tövében az idén 16 méter hosszú, homokból épített jelenet hirdeti az Úr dicsőségét. No meg a készítők kézügyességét. A szent családot, napkeleti bölcseket, pásztorokat, angyalokat és haszonállatokat egyaránt felvonultató alkotáshoz az ismert üdülőhely, Jesolo biztosította a cirka 720 tonna homokot.

 

December 8., vagy amit akartok

 

Itáliában a karácsonyfa állítás viszonylag új keletű szokás, ezért nincs is olyan fix szabályrendszere, mint mifelénk. A legtöbb olasz már december 8-án, azaz a szeplőtlen fogantatás ünnepén feldíszíti a fáját, a mi ízlésünknek sokszor kissé túlzón, harsányan, eklektikusan. Emellett nyolcadika a napja a családi betlehem felállításának is, melynek hagyománya viszont közel egy évezredes. Az első születésjelenet Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223-ban élő szereplők és állatok segítségével igyekezett egy barlangban bemutatni az egykori betlehemi történetet.

 

A műfaj azután főleg délen lett népszerű – Nápolyban például a betlehem-készítőknek külön utcája van. Az ünnepek idején viszont Rómában sem nagyon találunk olyan templomot, ahol ne állítanának saját ünnepi jelenetet. Ha mind közül a leglátványosabbat keressük, akkor utunkat vegyük a Szent Kozma és Damján-bazilika felé.

03_9.jpg

A via dei Condotti a legnépszerűbb divatmárkák otthona (fotó: a szerző)

 

A fórum mögött megbújó aprócska templom betlehemének elkészítésére annak idején még II. Károly magyar király adott utasítást. Károly ugyanis egyszersmind Nápoly uralkodója is volt. A rendelet nyomán megalkotott életkép pedig gyönyörűen szemlélteti, hogy mit ki lehet hozni ebből a műfajból. A sokfigurás jelenet egy komplett életképet mutat be, városokkal, falvakkal, ókori romokkal és a mindennapi tevékenységüket végző átlagemberekkel.

 

A betlehem, illetve a bazilika látványos apszismozaikjának megtekintése után pedig bátran vessük bele magunkat a via dei Fori Imperiali forgatagába. Este ugyanis a helyiek visszaveszik Rómát a turistáktól, és tömegesen rajzanak ki a belváros utcáira. Az ókori fórumok mellett futó sugárút pedig megtelik élettel: zenészekkel, mutatványosokkal, járókelőkkel. Ha jól megfigyelők vagyunk, akkor még azt is leleshetjük, hogy jó eséllyel mi lesz nálunk jövő évi divat?

 

Persze nem a via dei Fori az egyetlen utca, ahol érdemes körülnéznünk advent idején. Kivételes hangulat várja az utazót a via del Corsón is, meg persze a spanyol lépcső környékén, a Pinción és a Popolo-téren, a Campo de' Fiori körüli utcákban, a Szent Péter téren... egyszóval szinte bárhol a belváros közterületein!

04_8.jpg

Ünnepi kirakat a via del Plebiscitón (fotó: a szerző) 

 

Nem fenékig mascarpone...

 

A római advent egyetlen árnyoldala: a virágzó turistalehúzó iparág. Ami persze távolról sem római specialitás. De jelen van itt is. Ha tehát jót akarunk, akkor a pizzaszeletünket ne valamelyik kiemelt látnivaló tőszomszédságában fogyasszuk el. Ez ugyanis nem lesz olcsó. És ne feltétlenül a híres piactéren, a Campo de Fiorin, vagy a Piazza Navonán működő ünnepi vásárban akarjuk beszerezni az otthoniaknak szánt szuveníreket.

 

Akiket nehéz kikerülni, azok a látnivalók környékén gyakran feltűnő utcai árusok és egyéb kéregetők. Ők ugyanis rendre leszólítanak. És próbálnak nekünk eladni mobiltöltőt, szelfibotot vagy hasonló divatbóvlikat. Talán közülük is a legrámenősebb az Afrikából érkezett árusok csapata, akik hangos „gimme five!”, azaz „adj egy ötöst!” felkiáltással csapnak bele az ember egyik tenyerébe, míg a másikba már bele is rejtettek egy apró elefántfigurát. Ami ajándék, grátisz, csak most, csak neked... De próbálj meg ezek után nem vásárolni egy további szobrocskát, nyakláncot vagy karkötőt!

05_2.jpg

A Vatikán káprázatos karácsonyfája (fotó: a szerző)

 

Persze van sok olyan „mutatványos” is, aki tényleg megérdemli a támogatást. Az utcazenészek például mindenhol jó hangulatot teremtenek. Csakúgy, mint a tűzzsonglőrök, az aszfaltművészek, a pantomimesek. Vagy a Popolo-tér környékének szappanbuborékosai.

 

Az egyetlen tanács, amit ezzel kapcsolatban adhatunk az az, hogy legyünk tudatosak, és igyekezzünk annak adni, aki rászolgált, nem pedig annak, aki erőszakos. Egyébiránt pedig éljük át önfeledten azt a fantasztikus hangulatot, melyet Róma nyújt az utazónak az ünnepek előtt.

 

Kisté

Segítség, kiraboltak!

Az ember még kába egy kicsit. Hiszen nemrég jött ki a tengerből. Félórája pedig csak a hasát sütteti. Aztán feltápászkodik, majd benyúl a fürdőlepedő alá. És akkor hirtelen ráeszmél, hogy a felesége retikülje nincsen sehol. Egyszerűen felszívódott! És vele együtt a készpénz, a bankkártya, a repülőjegy, az útlevelek. A gép pedig pár órán belül indul Ferihegyre várhatóan két fő mínusszal a fedélzeten...

05k.jpg(fotó: Nápolytól délre; www.pexels.com)

 

A nyaralás utolsó napján történt, a Costa del Solon. Egész pontosan az utolsó délután. A bérelt kocsit leparkoltuk a nyüzsgő üdülőváros utolsó utcájában. Melynek végén már ott hullámzott a türkizkék Földközi-tenger. Aztán csak átléptük a kőszegélyt, és már ott is álltunk a homokos fövenyen. Leterítettük a fürdőlepedőket, és csak élveztük, hogy itt lehetünk.

 

Azt persze megbeszéltük, hogy nem megyünk be egyszerre a vízbe. Mert valakinek a cuccra is vigyáznia kell. De azért bementünk. Igaz csak térdig, és csak néhány percre. Én ráadásul háttal álltam, hogy közben szemmel tarthassam a fürdőlepedőket is. De mindez kevésnek bizonyult. Nem láttuk, hogy mikor vette magához valaki a már említett női retikült, és benne az összes értékünket.

 

Most mi lesz?

 

Mikor később tudatosult bennünk, hogy a táska nincs meg, az első gondolatunk az volt, hogy próbáljuk meg menteni, ami még menthető. Hiszen az ember gyakran hall olyan sztorikat, hogy a tolvaj a legelső kukába dobja a személyes papírokat. A part menti szemetesekben azonban nem találtunk semmit. Így nem maradt más, mint összeszedelőzködni, és elindulni fel a hegyre, a szálláshelyünk felé. Közben pedig megpróbálni kitalálni, hogy akkor most mi a frászkarika legyen?

01k.jpgA Costa del Sol ijesztő épületrengetege (fotó: Nápolytól délre)

 

Útlevél és repülőjegy hiányában esélytelen volt, hogy feljussunk a gépre, a járatmódosítás pedig többe került volna, mint az eredeti jegy. És volt ugyan a bérelt kocsiban jó féltanknyi benzin, ahhoz azonban édeskevés, hogy oda-vissza megjárjuk a magyar konzulátust, ami cirka 800 kilométerre volt. Az a lehetetlen helyzet állt tehát elő, hogy hazamenni nem tudtunk, mert nem volt semmilyen személyes papírunk. Másrészről viszont nem volt pénzünk maradni se, hiszen a bankkártya meg az összes készpénz az ellopott retikülben volt.

 

Az azonnal riadóztatott otthoniak szívesen küldtek volna pénzt, de az utalást – személyes papírok hiányában – nem tudtuk volna felvenni sehol! Amikor pedig mindezt átbeszéltük a nagyon segítőkész madridi konzullal is, ő megerősítette, hogy teljesen jól látjuk a helyzetünket. Azaz pontosabban: a helyzet kilátástalanságát. Na, ilyenkor akkor most mi van?

 

Zsákutca

 

Egy ideig fogalmunk sem volt, mitévők legyünk. Tipikus huszonkettes csapdájának tűnt az egész. Aztán egyszer csak elkezdett körvonalazódni egy lehetséges kiút. Előbb azonban még meg kellett futni a kötelező köröket. Azaz fel kellett jelentenünk az ismeretlen elkövetőt. Ezt – több óra várakozás után – telefonon tudtam megtenni, egy közeli rendőrőrsön, angolul. Mire ezzel megvoltunk, addigra besötétedett.

 

Hazamentünk, majd kiettük a hűtőből, ami még megmaradt. Aztán elindultunk a városka, Mijas főtere felé. Ahol az előző este – erős megdöbbenésünkre – találkoztunk egy olyan magyar házaspárral, akik kürtős kalácsot árultak. Nekik is elmeséltük a történteket, de úgy éreztük, hiszik is a sztorit, meg nem is. Végül is abban maradtunk, hogy kölcsönt sajnos nem tudnak adni, viszont van egy srác, aki havonta egyszer megfordul Magyarország és Andalúzia között. És ő biztosan szívesen hazavisz, ha még két hét múlva is itt leszünk.

03k.jpgA tér, ahol még kürtős kalács is kapható (fotó: Nápolytól délre)

 

Rosszkedvűen kullogtunk haza és aznap korán lefeküdtünk. A repülő pedig hajnalban felszállt – természetesen nélkülünk.

 

Reménysugár

 

Egyetlen valós lehetőségünk maradt: a szállásadónk. Aki kedvesnek és segítőkésznek tűnt ugyan, de cirka tíz szót beszélt csak angolul. (Klíning, bedrúm, turiszt tex. A szokásos vokabulár.) Vittem tehát tollat, meg egy A/4-es papírt, amire az alábbi kulcsszavakat írtam fel: „0 passport, 0 credit card, 0 Euros. Problem playa.” Josefa pedig értette. A szemével csak annyit kérdezett: mennyi kell?

02k.jpgMijas reggeli fényei (fotó: Nápolytól délre)

 

Két körben összesen 200 eurót kértünk kölcsön, az első százast ugyanis tokkal vonóval eltette az autókölcsönző. Ennyibe került, hogy további három napra megtartsuk a reptérre jutáshoz elengedhetetlen bérelt kocsit. A második száz eurót Josefa már kissé vonakodva adta oda, de azért odaadta. Így pedig továbbra is tudtunk enni, lenni és intézni a hazajutást.

 

Egy családtag közben kiment Ferihegyre, és keresett egy házaspárt, akik épp nyaralni indultak dél-Spanyolországba. És akik vállalták, hogy elhozzák nekünk az otthon maradt személyi igazolványokat. (Ez a feleségem mentőötlete volt.) Pár óra körömrágás után tehát újra voltak papírjaink, melyek birtokában már fel tudtuk venni a család által időközben elindított utalást. Persze mindezt a legdurvább környék legdurvább vegyesboltjában. Közel-távol ez volt az ismert pénzküldő szolgálat egyetlen szerződött partnere.

 

Mindeközben egy másik családtag foglalt nekünk két jegyet a soron következő budapesti járatra, így hirtelen nem maradt más dolgunk, mint visszaadni a kölcsönt, és elérni a két nappal később induló a repülőt. Addig pedig megpróbálni jól érezni magunk.

06k.jpg

Az apartmanház bejárata (fotó: Nápolytól délre)

 

Ezúton jelentem: végül mindez sikerült. És örökre hálásak leszünk mindenkinek, aki segített. Önök viszont inkább kerüljék el, hogy ugyanígy járjanak!

 

Kisté

 

„Nagyon nagy hét”, avagy ünnepre készül Szicília

Huszonnégy órás misztériumjáték, több kilométer hosszú csuklyás-fáklyás menet és táncoló ördögök, akik megpörgetik az óvatlan járókelőket is. Történik mindez Szicíliában – húsvét és a nagyhét, vagy ha úgy tetszik: "nagyon nagy hét" folyamán. Az ünnepkör tehát messze nem csak Firenzében kiemelten népszerű.

01_8.jpg(forrás: Arpa Eolica)

 

Misztérium maraton

 

Trapani fontos kikötőváros Szicília északnyugati részén. Híres sólepárlóiról, remek strandjairól, nem utolsó sorban pedig nagypénteki misztériumjátékairól. Melynek gyökerei az ellenreformáció koráig nyúlnak vissza. Ekkor készültek a Krisztus szenvedéseit felelevenítő első szobrok és szoborcsoportok, helyi művészek keze nyomán, természetesen.

 

Az esemény forgatókönyve nem sokat változott az elmúlt 400 év során. A fadeszkákra felépített, virágokkal és lámpásokkal körberakott papírmasé életképeket a történelmi céhek rendelik meg, mint ahogy ők fizetik a menetet kísérő zenekarokat is. Ráadásul a céhek tagjai közül kerülnek ki azok is, akik vállukra veszik ezeket a monstrumokat. Nem véletlen, hogy a szobrokat cipelő, fekete öltönyös, eltökélt arcok sora örökzöld téma az eseményt megörökítő fotósok között.

03_8.jpg(forrás: Sally Coggle Photography)

 

A menetet a Szent Mihály testvériség bíborruhás tagjai, angyaloknak beöltözött fiatal lányok, ferences szerzetesek és hangosan kántáló asszonyok kísérik. Az esemény pedig belenyúlik az éjszakába majd a másnap délelőttbe is. A körmenet pontosan huszonnégy óra elteltével, nagyszombaton 14 órakor ér vissza az Anime Sante del Purgatorio templom falai közé.

 

Csuklyás gyászolók

 

Enna Szicília egyetlen, a sziget belsejében fekvő nagyvárosa. Talán ez a viszonylagos elzártság az oka annak, hogy a nagy hét rendezvényein itt érezteti hatását leginkább az egykori spanyol uralom. Ennában virágvasárnaptól kezdve folyamatosan zajlanak az események, a csúcspont azonban egyértelműen a nagypénteki körmenet. De ne szaladjunk ennyire előre.

04_7.jpg(forrás: Alessandro Rinaldi)

 

Nagycsütörtökön a hívek rituális lábmosással készülnek az ünnepre, melyre az aznapi mise keretében kerül sor. Ezt követően pedig megindulnak a zarándoklatok. Az oltárra helyezett szentségtartók, leplek, virágok és mécsesek segítségével ugyanis a város mindegyik temploma felállítja a saját síremlékét, így emlékezve meg Krisztis kereszthaláláról. Az ennaiaknak pedig, az ősi hagyomány szerint, legalább három templomot fel kell keresniük.

 

Nagypénteken aztán a testvériségek veszik át a főszerepet. A sok száz éve létrehozott vallási közösségek tagjai a székesegyházban találkoznak, és innen indul útjára a világ leghosszabb, 3 és fél kilométeres körmenete, amely az UNESCO világörökségi védelmét alatt áll. A csuklyával elfedett arcú testvérek mécsessel a kezükben, a zenekar és kórus által megszólaltatott gyászénekek ritmusára teszik meg az utat a főtemplom és a temető között. Vállukon az elhunyt Krisztus díszes, kivilágított koporsóját és a fiát sirató Szűz Mária szobrát cipelik. Megigéző, megindító látvány nyújtanak.

 

Ördögtánc

 

Prizzi egy kisváros fent a hegyekben, félúton Palermo és Agrigento között. Vagy akár úgy is fogalmazhatunk: az Isten háta mögött. Ez pedig duplán is igaz húsvét vasárnapon. Ilyenkor ugyanis az ördög veszi birtokba a belváros sikátorait. Méghozzá nem is csak egyetlen ördög. Hanem rögtön öt vagy hat.

05_1.jpg(forrás: Pinterest)

 

Speciális ismertetőjegyük a rikító vörös hacuka, a méretes sörény, és a rémisztő, a Busókéval valamelyest rokon álarc. Fúvósbanda kíséri őket mindenhová, a pokolfajzatok pedig ropják szakadatlanul. Vezetőjük (maga a halál) egy sárga köpenyes, halálfejes alak, aki íj segítségével vezényli a többieket. Az ördögök pedig el-elkapnak egy-két gyanútlan járókelőt is. Az ilyen áldozat csak úgy szabadul, ha az egyház részére egy szerényebb adományt fizet. De mint tudjuk, az Úr kedveli a jókedvű adakozót. Jókedvben pedig Prizziben igazán nincs hiány.

 

Csak nézünk, mint a moziban

 

Ha pedig kellőképpen kitáncoltuk és kiünnepeltük magunkat, akkor üjünk vissza a bérelt Fiatba, és guruljunk el a következő településig, Palazzo Adrianóig. Parkoljunk le a főtéren, majd nézzünk jó alaposan körül. Ismerős az utcakép? Nem?... Akik látták a Nuovo Cinema Paradiso c. filmet, azoknak bizonyosan az!

06_1.jpg

(forrás: Wikimedia Commons)

 

Ez volt ugyanis a fő forgatási helyszín – itt állt az ikonikus kút, ahová mosni jártak a helyi asszonyok, itt lakott és perelt a többiekkel a falu bolondja és persze itt magasodott a leégett majd újjáépített filmszínház épülete. Magát a mozit sajnos nem fogjuk megtalálni, ez ugyanis a tér sarki házához hozzátoldott díszlet volt csupán.

 

Kisté

Szicília szakít a Maffiával?

A napokban ült össze az új olasz parlament, élén a legújabb politikai erővel, az Öt Csillag Mozgalommal. Ami Szicíliában és egész dél-Olaszországban, pestiesen szólva, hülyére nyerte magát. Olyan hagyományos maffia-fellegvárakban győztek, mint Corleone, Alcamo vagy Marsala. Apropó Marsala. 160 éve innen indult Garibaldi dicsőséges hadjárata. Most pedig újra Szicília lehet a forradalmi változás gyújtópontja.

valsztas_2018_2j3.jpg

Rómától délre szinte mindenütt tarolt a Movimento Cinque Stelle, azaz az Öt Csillag Mozgalom. Rövidített nevén: az M5S. Egy olyan párt, ami tíz évvel ezelőtt még nem is létezett. A mozgalmat ugyanis csak 2009-ben hívta életre Beppe Grillo, genovai humorista és színész. Most pedig a székek egyharmadát szerezték meg a képviselőházban és a szenátusban egyaránt.

 

A mozgalmat sokan vádolják populizmussal, amiben lehet is valami. A komoly munkanélküliséggel küzdő déli régiókban nagyon megértő fülekre talált például a párt által beígért havi 780 eurós minimálbér. Kérdés azonban, hogy honnan lehetne finanszírozni ezt a gáláns javaslatot? Emellett sok szavazót hozott a párt alapvetően euroszkeptikus és migránsellenes retorikája is. Palermo, Nápoly és még jó pár déli nagyváros ugyanis valóban a saját bőrén érzi a menekültprobléma horderejét. A választási kampány során viszont már visszavettek a kemény retorikából, ezzel is alátámasztva Grillo kijelentését. Miszerint a párt célja azoknak a szavazóknak a megnyerése, akik kiábrándultságukban amúgy szélső jobboldali erőkre adnák a voksukat.

 

A 19. század második felében eredendően az hívta életre a szicíliai maffiát, hogy a központi hatalom képtelen volt biztosítani a déli végeken a rendet és a biztos megélhetést. Sok földbirtokos ezért saját kezébe vette a törvényt, és igyekezett saját maga védeni meg a tulajdonát és az érdekeit. Ebből alakult ki később a különböző klánok bűnszervezete. Most viszont úgy tűnik: a jellemzően jobbközépre húzó Szicília nem a regnáló politikai elittől várja a megoldást. Vagy akár a maffiától. Hanem egy olyan új párttól, amely friss szelet hoz az olasz politikába. Amely máshogy érvel, mint a régiek. Amelynek tagjai nem kompromittálták magukat az elmúlt ciklusok során.

 

Who the f..ck is M5S?

 

Azaz ki ez az Öt Csillag Mozgalom? Az elsőre kissé profánnak tűnő kérdésfelvetés nagyon is helytálló, hiszen 2007-ben maga az alapító, Beppe Grillo hirdette meg a Vaffanculo-Day eseményt. Ami magyarul kb. „Húzzatok a francba!” napot jelent. Csak kicsit durvább megfogalmazásban.

 

A rendezvénysorozat segítségével a humorista annak a kezdeményezésnek igyekezett megnyerni az olaszokat, hogy ne lehessen a parlament tagja az, aki már két korábbi alkalommal volt képviselő. Vagy az, akit a múltban jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekményért. Mondjuk korrupcióért vagy bűnpártolásért. Vagy épp adócsalásért, mint például az ex-miniszerelnököt és régi-új Forza Italia pártvezért, Silvio Berlusconit. (Ez a tiltás amúgy magát Grillót is érinti – őt emberölésért ítéltek el egy autóbaleset kapcsán, még a nyolcvanas évek elején.)

beppe_grillo_3.jpg

Beppe Grillo, a pártalapító (forrás: Wikipedia)

 

A párt további kiemelt programpontja az ún. e-demokrácia. Azaz az Internet felhasználása arra, hogy a választók közvetlenül, elektronikus szavazás útján dönthessenek az ország dolgairól. A M5S tehát minden eszközzel azt az üzenetet igyekszik közvetíteni, hogy lehetséges politizálni a jelenlegi politikai elit bevett módszereitől gyökeresen eltérő módon is. És hogy van alternatívája a jobb- és balközép erők hagyományos vetésforgójának.

 

Clientilismo, vagy amit akartok

 

A klientelizmus, vagy más szóval politikai patronázs a politikai szavazatok, valamilyen ellenszolgáltatás fejében történő megszerzésének a gyakorlata. Azaz a politikus, szívesség vagy anyagi juttatás fejében szerzi meg a szavazók vagy a véleményvezérek támogatását. És egyáltalán nem meglepő, hogy ennek Szicíliában sok évtizedre visszatekintő hagyománya van. És mindez persze maximálisan szolgálja a maffiaérdekeket is.

19560929_a950e29017747a54f941bea7cf34bfd5_x.jpgPlakátháború (forrás: Index.hu)

 

A klientilista berendezkedésnek köszönhetően az alvilág komoly állami megrendelésekre tehet szert, cserében pedig gondoskodik arról, hogy a szavazók a megfelelő rovatba húzzák a strigulát. Az ilyen típusú rendszerek ott a leghatékonyabbak, ahol alacsony az életszínvonal, a politikusok pedig komoly állami megrendelések fölött diszponálnak. Ilyenkor ugyanis a szavazatok viszonylag szerény ellenszolgáltatás fejében megvásárolhatók. Ráadásul nagyfokú a függőség a „kisember” és a politikai-gazdasági elit között. Mindez pedig Szicíliában fokozottan igaz.

 

Az M5S jelöltjei pont ezért nem a korábbi rendszerek politikusai közül kerülnek ki. Hanem egyszerű átlagemberek. Mondhatni: civilek. Mérnökök, gyógyszerészek, orvosok. Egy olyan étterem tulajdonos, aki sajnálatos módon stroke-ot kapott a kampányidőszak során. De azért így is nyert. Meg egy özvegyasszony, aki egy pillanatig sem vehetett részt a kampányban. Ö ugyanis, egy maffiaper kapcsán, folyamatos tanúvédelem alatt áll.

 

Már magát a pártot sem a megosztó személyiségnek számító humorista és színész vezeti, hanem a sokkal joviálisabb Luigi di Maio, a képviselőház valaha volt legfiatalabb alelnöke. Aki nem mellesleg Nápoly környékén született, a nápolyi egyetemen tanult, és a parlamentbe is Campania-régióból került be. Azaz ízig-vérig „déli srác”. A pártot pedig jó hat hónapja vezeti, annak köszönhetően, hogy az on-line tisztújító szavazáson az Interneten leadott voksok 82%-át szerezte meg.

19566405_1cb586a49c73ab34e8bd63d596d1a34a_wm.jpg

Luigi di Maio, a párt 31-éves miniszterelnök jelöltje (forrás: Index.hu)

 

Nagy a tét

 

A hivatalos adatok szerint Szicíliában 20-25% körüli a munkanélküliség, de nem ritkán hallani olyan véleményeket is, hogy ez a szám valójában még ennél is magasabb. Az ipari termelés évtizedek óta csökken, miközben az országos béregyezmények ugyanúgy kötik a palermói, mint a torinói munkáltatót. Nincs tehát lehetőség a foglalkoztatás, alacsonyabb bérek melletti bővítésére. A fiatalok jelentős része épp ezért elmenekül a szigetről. Vagy a szülők és rokonok kegyelemkenyerén él. Főleg Szicília középső részein, ahol a turizmus sem tudja ellensúlyozni a munkahelyhiányt.

 

Ezekre az okokra vezethető vissza, hogy az M5S ilyen jól szerepelt a déli tartományokban a hó elején. Máris küszöbön áll viszont a második nagy kihívás. Az ugyanis erősen kérdéses, hogy lehet-e működő koalíciót hozni létre egy olyan parlamentben, ahol a győztes párt mindössze a szavazatok egyharmadát tudta begyűjteni? Hogy létezik-e életképes kormányzási modell egy olyan választás után, ahol egy berendezkedésellenes párt nyert egy balközép (Demokrata Párt) és egy szélsőjobboldali (La Lega) politikai erő előtt? Pláne úgy, hogy az M5S, a programjával összhangban, elutasítja annak a lehetőségét, hogy együttműködjön a regnáló politikai elit képviselőivel.

 

De tegyük fel, hogy az M5S képes lesz kormányt alapítani. Még így is kérdéses marad, hogy mit tud megvalósítani a hangzatos, de pénzügyileg nem feltétlenül megalapozott, nagyvonalú ígéreteiből.

 

Az elkövetkező napokban ezekre a kardinális kérdésekre keresik a választ az olasz politikusok.

 

Kisté

 

 

(forrás: The Telegraph, The Times, Wikipedia)

Az Etna nem is igazi vulkán

Inkább csak meleg vizű forrás

Legalábbis ezt pedzegeti Carmelo Ferlito, szicíliai vulkanológus. Ő pedig csak tudja. Hiszen az Etna tőszomszédságában él és dolgozik. Catania városában a tűzhányó a mindennapok része. Vagy úgy is fogalmazhatnánk: a város együtt lélegzik a heggyel. A hegy ugyanis valóban lélegzik. Méghozzá nem is akárhogyan...

01_6.jpg(fotó: University of New Hampshire)

 

Az Etna Európa és a világ legaktívabb vulkánjai közé tartozik. Kitörései nagyon változatosak: hol gázrobbanások és több kilométer magas hamuoszlop, hol csendesen, de annál veszélyesebben hömpölygő lávafolyamok kísérik a vulkáni aktivitást. Ezen felül pedig kiszámíthatatlan, hogy a soron következő kitörés honnan várható. A hegy ugyanis előszeretettel nyílik meg nemcsak a csúcson, de a lankás oldalsó lejtőkön is. A múltbéli kitörések helyét több száz ún. parazitakráter jelöli.

 

Most viszont a Cataniai Egyetem kutatója, a New Scientistben megjelent írásában azt állítja, hogy a hegy nem is igazi vulkán. Vagy legalábbis nem pont úgy, mint a többiek. A tudós ugyanis számba vette a tűzhányó gyakori kitörései során felszínre kerülő anyagokat. És arra jutott, hogy a mennyiségek sehogy sem stimmelnek. Legalábbis a jelenlegi ismereteink szerint.

 

A föld mélyéből feltörő magmában oldott víz és gázok találhatók, melyek a kitörés során – a nyomás csökkenése következtében – kiszabadulnak lávabörtönükből. A magmában jelen lévő anyagok mennyisége azonban bizonyos szabályszerűségekhez kötött. Az Etna által évente felszínre hozott 7 millió tonna víz, széndioxid és kéndioxid kibocsátásához viszont az aktuális lávatermelés tízszeresére lenne szükség – állítja az olasz kutató.

 

Ferlito éppen ezért azt feltételezi, hogy az Etna magmakamrájában eleve jelentős mennyiségű víz, illetve széndioxid és kéndioxid van jelen. Hogy pontosan milyen mértékben? Ferlito szerint a víz és az oldott gázok elegye teszi ki a magmakamrában megtalálható anyagok több mint kétharmadát. Ez pedig egyáltalán nem a tűzhányók kapcsán megszokott arány. Hanem sokkal inkább jellemző az olyan meleg vizű forrásokra és gejzírere, mint amilyenek Izlandon, a Yellowstone parkban, vagy épp Nápoly közelében találhatók.

03_7.jpgParazitakráterek az Etnán

 

Akkor az Etna nem is vulkán?

 

Erre a kérdésre az egyértelmű válasz az, hogy de igen. Nagyon is az. Egy gejzírek esetében ugyanis csak víz és gázok kerülnek a felszínre, de folyékony magma nem. Az Etna azonban bocsát ki magmát is rendesen. Az eddigi legpusztítóbb kitörés 1669-ben volt, amikor is a láva tíz falut tarolt le a hegy déli oldalán. Majd meg sem állt a már említett nagyváros, Catania kapujáig. Azaz pontosabban: a városfalig. A fal pedig ezúttal megmentette a kelet-szicíliaiakat. A lávafolyam zömét ugyanis eltérítette a tenger felé.

 

Aztán szűk harminc évvel később a város már nem kerülhette el a végzetét. Egy gyilkos földrengés ugyanis a földdel tette egyenlővé a lakóházak zömét. A pusztítás nyomait pedig nem csak a történelemkönyvekben találjuk meg. Az Etna ugyanis ma is kifejezetten aktív.

 

Pár éve például még látni lehetett a csúcs közelében felhúzott, és az 1971-es kitörés során javarészt elpusztult obszervatórium felső emeletét. Ez ugyanis kikandikált a fekete bazalttörmelék alól. Mára viszont eltűnt. Egy tavalyi lávafolyam végleg betemette. Továbbra is állnak viszont a vulkán által letarolt korábbi drótkötélpálya tartóoszlopai, melyek a jelenleg üzemelő felvonóról is jól megfigyelhetők.

04_6.jpg

A pórul járt obszervatórium

 

Lélegzik a hegy (vagy, ha úgy tetszik: emészt)

 

Noha az utóbbi években nem volt emberéletet követelő, vagy komolyabb anyagi kárt okozó kitörés, a két folyamatosan füstölő csúcskráter jól mutatja, hogy a hegy gyomrában folyamatosan forrnak az indulatok. És ez a metafora akár szó szerint is értelmezhető. Az Etna emésztése ugyanis hasonló problémákkal küzd, mint amivel a miénk is szokott. A jelenséget úgy nevezik: puffadás.

 

Carmelo Ferlito feltételezése szerint az Etna magmakamrájába folyamatosan érkezik nem csak olvadt kőzet és víz, de széndioxid és kéndioxid is. A gázmennyiség pedig időről-időre felgyülemlik, majd egy hangos kitörés során távozik. Csakúgy, mint nálunk embereknél. De ebbe most ne menjünk bele... Aztán kezdődik minden elölről. Újra elkezd felgyűlni a gáz, majd ismét eltávozik.

 

Ez a folyamat szabad szemmel persze nem érzékelhető. A NASA által készített animáció viszont nagyon jól mutatja, ahogy a felgyülemlő gázok következtében időről-időre szinte kidudorodik a hegy. Mint egy lufi. Aztán ismét leereszt. A látvány pedig egyszerre ijesztő és magával ragadó...

Kisté

Halott embernek nem kell mentőkocsi

Az utas meghalt, a segélyhívósok viccelődtek

A nápolyi sajtó egy augusztus 3-i ügy vizsgálatának eredményétől hangos. Az érintett napon 8 hívás is érkezett a 118-as vészhívószámra, mindössze pár perc leforgása alatt. Az operátorok azonban nem vették komolyan a segélykéréseket. A peronon összeeső utas harminc percig küzdött az életéért, segítséget viszont nem kapott.ambulanza1j3.jpg(fotó: www.adnkronos.com)

 

Augusztus 3-án egy 42-éves férfi vért hányt, majd összeesett a Nápolyi központi pályaudvar 14. peronján. A 118-as segélyhívó számot több ízben hívták mind járókelők, mind az állomáson dolgozó biztonsági őrök és rendőrök. A segélyszolgálat operátora nagysokára végül is útnak indított egy rohamkocsit, a kiérkező mentősök azonban már csak a halál beálltát tudták megerősíteni.

 

Az elhunyt férfi egy viszonylag ritka vérképzőrendszeri betegségben szenvedett, a tünetek alapján azonban egyértelmű volt, hogy súlyos az állapota. Nem meglepő tehát, hogy többen, több ízben is próbáltak a részére mentőt hívni a 118-as segélyhívószámon. A vizsgálat lezárultával a szolgálat nyilvánosságra hozta az ügyet érintő telefonbeszélgetéseket, melyek már-már szürreálisnak, komikusnak tűnnek. Azaz pontosabban: tragikomikusnak. A szolgálat munkatársa hol azon viccelődik, hogy halott embernek nem kell mentőkocsi, hol teljesen fölösleges vitát folytat arról, hogy ki sértett meg kit, és miért?

 

Íme két szemelvény a párbeszédekből:

 

Egyik beszélgetés:

 

Járókelő: - Figyeljen ide, ez a férfi vért hány itt a központi pályaudvaron. Itt fog meghalni a földön. Talán már nem is él.

Operátor (ridegen): - Ezek szerint már nincs szükség a mentőkocsira?”

Járókelő: - Hogy érti, hogy nincs szükség a mentőkocsira?

Operátor: - Azt mondta, hogy meghalt.

Járókelő: - Nem, ezt még nem tudjuk. A földön fekszik, a saját vérében. Hogy érti, hogy nincs szükség a mentőkocsira?

Operátor: - Elnézést, de maga mondta, hogy már halott.

Járókelő: - Nézze, én nem vagyok orvos...

Operátor: - Akkor meg miért állít valótlanságokat? Ezt magyarázza el nekem!

Járókelő: - Ki állít valótlanságokat?

Operátor: - Azt mondta, hogy meghalt. Maga mondta. Megerősítette, hogy meghalt. (...)

stazione-centrale-napolij.jpgA Nápolyi központi pályaudvar a Garibaldi téren (fotó: Cronache della Campania)

 

Másik beszélgetés:

 

Biztonsági őr: - Figyeljen ide, a biztonsági szolgálattól vagyok.

Operátor: - Értem.

Biztonsági őr: - Van itt egy ember, aki több liternyi vért vesztett.

Operátor: - Értem.

Biztonsági őr: - Nagyon gyorsan szükségünk lenne egy mentőautóra.

Operátor: - Értem.

Biztonsági őr: - Érti, érti... Nekem meg úgy tűnik, egy bolond van a vonal túloldalán. Akinek mindig csak azt mondjuk: értem.

Operátor: - Akkor Ön most bolondnak nevezett?

Biztonsági őr: - Nem, én pont azt mondom, hogy Ön néz engem bolondnak.

Operátor: - Én nem így értettem.

Biztonsági őr: - Mindig csak azt mondja “értem”, mintha a vonal túloldalán levő másik fél lenne a bolond.

Operátor: - Most akkor ki a bolond? Már semmit sem értek.

Biztonsági őr: - Ön néz engem bolondnak, mert ha mindig csak azt mondja: “értem, értem”, úgy szerintem ebben a helyzetben én vagyok a bolond. Itt fekszik egy ember a földön, akinek azonnali segítségre lenne szüksége, maga meg nekiáll viccelődni velem. (...)

 

A telefonbeszélgetések végén az operátor több esetben is arra hivatkozott, hogy a szolgálatnak épp nincs szabad mentőautója, amit a helyszínre lehetne küldeni, az utólagos vizsgálat azonban kiderítette, hogy valójában lett volna azonnal útnak indítható rohamkocsi.

 

A sajnálatos esetnek – érthető módon – komoly sajtóvisszhangja van Olaszországban, a nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetések cinikus hangneme pedig komolyan borzolja a nápolyi kedélyeket. Az ügy következtében a segélyszolgálat négy munkatárs felfüggesztéséről határozott

 

Kisté

 

forrás: The Times; Il Fatto Quotidiano

A legkisebb olasz falu valódi mesevárossá változik

Nyáron hangulatos halászfalu és népszerű üdülőhely. Decemberben viszont valódi mesevárossá változik. A színpompás utcákon és tereken barangolva nehéz elhinni, hogy nem egy karácsonyi mesefilm díszletei között járunk, hanem egy létező tengerparti kisváros sikátoraiban.

01_7.jpg(fotó: Amalfi Notizie)

 

A Nápolytól délre terül el az Amalfi-part, ami Olaszország és Európa egyik legfelkapottabb tengerpartszakasza. És nem is érdemtelenül. Meredeken a vízbe zuhanó csipkés hegyek, hatalmas sziklák tövében megbúvó kisvárosok és azúrkék öblök teszik felejthetetlenné ezt a mindössze pár tucat kilométeres szakaszt.

 

A part névadója, az egykor komoly tengeri nagyhatalomnak számító Amalfi ma jelentős turisztikai központ, elegáns hotelekkel, divatos éttermekkel és nagyon impozáns székesegyházzal. Ahol is nem kisebb celebritás földi maradványait őrzik, mint Krisztus egyik tanítványáét: Szent András apostolét. Amalfi központjából pedig akár gyalogszerrel is megközelíthető a szomszédos település, ami szerényen húzódik meg a híres nagytesó árnyékában.

02_8.jpgAtrani nyáron...

03_6.jpg...és télen   (fotó: altacostiera.com; Antonio Amato)

 

850 lakosával és mindössze 0,12 négyzetkilométeres kiterjedésével Atrani Olaszország legkisebb önálló, azaz nem valamelyik nagyobb városhoz csatolt települése. Ebben az esetben azonban nem a méret a lényeg. Azaz, hogy mégis. Atrani ugyanis az Amalfi-part talán leghangulatosabb települése. Hogy miért? Egyrészt pont a mérete miatt. Hiszen apró, átlátható, szerethető. Másrészt azért, mert a városka a turisták körében csak mérsékelten ismert. A szeszélyesen felfelé kanyargó sikátorokban tehát zömmel csak helyiekkel találkozhatunk. Sieszta idején meg még velük se. 

 

Ha pedig azt mondtuk Atraniról, hogy nyáron nagyon hangulatos, akkor mindez fokozottan igaz decemberben, amikor is ünnepi fények festik színesre a házakat és közterületeket. A képek alapján az embernek könnyen az az érzése támad, hogy nem valódi települést, hanem egy errefelé nagyon népszerű presepe-t, azaz grandiózus betlehemi születésjelenetet lát.

04_5.jpg(fotó: Amalfi Notizie)

 

Apropó betlehem... Tudják, hogy Nápolyban hogy kerül az ünnepi asztalra a kis Jézus, Szűz Mária és Maradona? Ha nem, akkor itt elolvashatják.

 

Kisté

A jászolban: a kis Jézus és Maradona

Azt már tudjuk, hogy Glória és Karesz nem találkozhat a jógatanfolyamon. Sem Alex és Pál doktor a műtőben. Hanem csakis a jól ismert szemüvegmárka szaküzleteiben. De vajon hol találkozhat a kis Jézus, Szűz Mária és Maradona?... Hol máshol, mint Nápolyban! Hol máshol, mint az ünnepi asztalon!01_5.jpg(fotó: Wikimedia Commons / Wikipedia / Nápolytól délre)

 

Az olaszok december 8-án ülik a szeplőtlen fogantatás ünnepét, ami egyszersmind a karácsonyi előkészületek kezdőnapja is. Sokan ilyenkor kezdik feldíszíteni a fát, melynek a helyi szokások szerint nincs konkrét, kötelező dátuma. Még a fánál is fontosabb azonban az olasz lélekben jóval mélyebben gyökeredző tradíció, a Betlehem-állítás gyakorlata. Persze ne a mi szerény, párfigurás asztaldíszünkre tessék gondolni. Az olasz Betlehem ugyanis olyan, mint az olasz temperamentum maga. Harsány, színes és kissé túlzó.

 

Bár a betlehem-készítés szokása Olaszország szerte komoly népszerűségnek örvend, a nápolyiak szentül meg vannak győződve arról, hogy – a pizzához hasonlóan – a „persepe” őshazája is csak a déli nagyváros lehet. Noha ennek az elgondolásnak nincs semmilyen tudományos alapja, az azért bizonyos, hogy sehol nincs a kis Jézus születését megjelenítő maketteknek akkora respektje, mint délen. Különösen pedig a Vezúv városában.

02_6.jpgTipikus nápolyi betlehem (fotó: mda-Arte)

 

Olyannyira igaz ez, hogy – a történelmi céhekhez hasonlóan – Nápolyban a betlehem-készítőknek ma is külön utcája van. Ez a via San Giorgio Armeno, a belváros egyik nagyon jellegzetes és nagyon hangulatos közterülete. És hogy konkrétan mi kapható itt? Az égvilágon minden. Vagy mai szlenggel élve: az égvilágon minden is. Csak minden kicsiben. Például betlehem-helyszínek, azaz barlangbelsők, templomrészletek, paloták. De akár komplett városok, erdőségek vagy hegyvonulatok is. Ennél is fontosabbak azonban maguk a figurák. A kis Jézus, természetesen. Meg persze József és Mária. Meg a háromkirályok, a csodaváró pásztorok és persze a nyáj... De tovább is van, mondjam még? Mondom.

 

Külön polca van a politikusoknak és a közéleti személyiségeknek. Juncker, Merkel, Genitoli... (ez utóbbi a regnáló olasz miniszerelnök). Meg persze mindenki más, akivel történt az adott évben valami. Vilmos hercegnek gyermeke született? Decemberben már kapható lesz a mini trónörökös. Berlusconinak újabb botránya volt? Akkor nem csak az ő figurája lesz beszerezhető, de a feltételezett szeretőjé is. Ráadásul minden méretben, az egycentistől egészen a félméteresig.

03_5.jpg

Prince, Pavarotti, Vilmos herceg és a komplett Nápolyi futballcsapat (fotó: Calcio e viaggi)

 

Külön polca van persze a focistáknak, és azon belül a nápolyi csapatnak is. Hiszen a labdarúgást már-már vallásos rajongás kíséri errefelé. És így mindenki a saját betlehemébe állíthatja a kedvenc játékosát. Vagy akár begyűjthető a komplett kezdő tizenegy. És persze nem hiányozhat az örökös tízes, az isteni Diego sem. Ha akkora méretben nem is kapható, mint a nemrég Indiában felállított bronzszobor, azért van választék bőven. Maradona ugyanis önálló fogalomnak számít Nápolyban. Népszerűségével pedig egyedül talán a helyi születésű komikus-színész, Totò vetekedhet. Így persze ő is több méretben és kivitelben megvásárolható.

 

A via San Giorgio Armeno hatalmas élmény, bármilyen időszakban jutunk is el ide. A színes figurák ugyanis egész évben megcsodálhatók és beszerezhetők. A legforgalmasabb időszak azonban egyértelműen december 8-ával veszi kezdetét. Ilyenkor lehet megvásárolni a meglévő kellékek mellé az új figurákat és kiegészítőket. A betlehem az adventi időszak alatt ugyanis folyamatosan bővíthető.

04_4.jpgMaradona a háromkirályok és az alkotó társaságában (fotó: Corriere dello Sport)

 

Az ünnep előestéjén, azaz december 24-én kerül a jászolába a kis Jézus szobrocskája, mintegy megkoronázva az az évi előkészületeket. A kész betlehem pedig legalább vízkeresztig, de sokszor még jóval azt követően is a nappali vagy az étkezőkonyha ünnepi dísze marad.

 

Kisté