A napokban ült össze az új olasz parlament, élén a legújabb politikai erővel, az Öt Csillag Mozgalommal. Ami Szicíliában és egész dél-Olaszországban, pestiesen szólva, hülyére nyerte magát. Olyan hagyományos maffia-fellegvárakban győztek, mint Corleone, Alcamo vagy Marsala. Apropó Marsala. 160 éve innen indult Garibaldi dicsőséges hadjárata. Most pedig újra Szicília lehet a forradalmi változás gyújtópontja.

Rómától délre szinte mindenütt tarolt a Movimento Cinque Stelle, azaz az Öt Csillag Mozgalom. Rövidített nevén: az M5S. Egy olyan párt, ami tíz évvel ezelőtt még nem is létezett. A mozgalmat ugyanis csak 2009-ben hívta életre Beppe Grillo, genovai humorista és színész. Most pedig a székek egyharmadát szerezték meg a képviselőházban és a szenátusban egyaránt.

A mozgalmat sokan vádolják populizmussal, amiben lehet is valami. A komoly munkanélküliséggel küzdő déli régiókban nagyon megértő fülekre talált például a párt által beígért havi 780 eurós minimálbér. Kérdés azonban, hogy honnan lehetne finanszírozni ezt a gáláns javaslatot? Emellett sok szavazót hozott a párt alapvetően euroszkeptikus és migránsellenes retorikája is. Palermo, Nápoly és még jó pár déli nagyváros ugyanis valóban a saját bőrén érzi a menekültprobléma horderejét. A választási kampány során viszont már visszavettek a kemény retorikából, ezzel is alátámasztva Grillo kijelentését. Miszerint a párt célja azoknak a szavazóknak a megnyerése, akik kiábrándultságukban amúgy szélső jobboldali erőkre adnák a voksukat.

A 19. század második felében eredendően az hívta életre a szicíliai maffiát, hogy a központi hatalom képtelen volt biztosítani a déli végeken a rendet és a biztos megélhetést. Sok földbirtokos ezért saját kezébe vette a törvényt, és igyekezett saját maga védeni meg a tulajdonát és az érdekeit. Ebből alakult ki később a különböző klánok bűnszervezete. Most viszont úgy tűnik: a jellemzően jobbközépre húzó Szicília nem a regnáló politikai elittől várja a megoldást. Vagy akár a maffiától. Hanem egy olyan új párttól, amely friss szelet hoz az olasz politikába. Amely máshogy érvel, mint a régiek. Amelynek tagjai nem kompromittálták magukat az elmúlt ciklusok során.

Who the f..ck is M5S?

Azaz ki ez az Öt Csillag Mozgalom? Az elsőre kissé profánnak tűnő kérdésfelvetés nagyon is helytálló, hiszen 2007-ben maga az alapító, Beppe Grillo hirdette meg a Vaffanculo-Day eseményt. Ami magyarul kb. „Húzzatok a francba!” napot jelent. Csak kicsit durvább megfogalmazásban.

A rendezvénysorozat segítségével a humorista annak a kezdeményezésnek igyekezett megnyerni az olaszokat, hogy ne lehessen a parlament tagja az, aki már két korábbi alkalommal volt képviselő. Vagy az, akit a múltban jogerősen elítéltek valamilyen bűncselekményért. Mondjuk korrupcióért vagy bűnpártolásért. Vagy épp adócsalásért, mint például az ex-miniszerelnököt és régi-új Forza Italia pártvezért, Silvio Berlusconit. (Ez a tiltás amúgy magát Grillót is érinti – őt emberölésért ítéltek el egy autóbaleset kapcsán, még a nyolcvanas évek elején.)

Beppe Grillo, a pártalapító (forrás: Wikipedia)

A párt további kiemelt programpontja az ún. e-demokrácia. Azaz az Internet felhasználása arra, hogy a választók közvetlenül, elektronikus szavazás útján dönthessenek az ország dolgairól. A M5S tehát minden eszközzel azt az üzenetet igyekszik közvetíteni, hogy lehetséges politizálni a jelenlegi politikai elit bevett módszereitől gyökeresen eltérő módon is. És hogy van alternatívája a jobb- és balközép erők hagyományos vetésforgójának.

Clientilismo, vagy amit akartok

A klientelizmus, vagy más szóval politikai patronázs a politikai szavazatok, valamilyen ellenszolgáltatás fejében történő megszerzésének a gyakorlata. Azaz a politikus, szívesség vagy anyagi juttatás fejében szerzi meg a szavazók vagy a véleményvezérek támogatását. És egyáltalán nem meglepő, hogy ennek Szicíliában sok évtizedre visszatekintő hagyománya van. És mindez persze maximálisan szolgálja a maffiaérdekeket is.

Plakátháború (forrás: Index.hu)

A klientilista berendezkedésnek köszönhetően az alvilág komoly állami megrendelésekre tehet szert, cserében pedig gondoskodik arról, hogy a szavazók a megfelelő rovatba húzzák a strigulát. Az ilyen típusú rendszerek ott a leghatékonyabbak, ahol alacsony az életszínvonal, a politikusok pedig komoly állami megrendelések fölött diszponálnak. Ilyenkor ugyanis a szavazatok viszonylag szerény ellenszolgáltatás fejében megvásárolhatók. Ráadásul nagyfokú a függőség a „kisember” és a politikai-gazdasági elit között. Mindez pedig Szicíliában fokozottan igaz.

Az M5S jelöltjei pont ezért nem a korábbi rendszerek politikusai közül kerülnek ki. Hanem egyszerű átlagemberek. Mondhatni: civilek. Mérnökök, gyógyszerészek, orvosok. Egy olyan étterem tulajdonos, aki sajnálatos módon stroke-ot kapott a kampányidőszak során. De azért így is nyert. Meg egy özvegyasszony, aki egy pillanatig sem vehetett részt a kampányban. Ö ugyanis, egy maffiaper kapcsán, folyamatos tanúvédelem alatt áll.

Már magát a pártot sem a megosztó személyiségnek számító humorista és színész vezeti, hanem a sokkal joviálisabb Luigi di Maio, a képviselőház valaha volt legfiatalabb alelnöke. Aki nem mellesleg Nápoly környékén született, a nápolyi egyetemen tanult, és a parlamentbe is Campania-régióból került be. Azaz ízig-vérig „déli srác”. A pártot pedig jó hat hónapja vezeti, annak köszönhetően, hogy az on-line tisztújító szavazáson az Interneten leadott voksok 82%-át szerezte meg.

Luigi di Maio, a párt 31-éves miniszterelnök jelöltje (forrás: Index.hu)

Nagy a tét

A hivatalos adatok szerint Szicíliában 20-25% körüli a munkanélküliség, de nem ritkán hallani olyan véleményeket is, hogy ez a szám valójában még ennél is magasabb. Az ipari termelés évtizedek óta csökken, miközben az országos béregyezmények ugyanúgy kötik a palermói, mint a torinói munkáltatót. Nincs tehát lehetőség a foglalkoztatás, alacsonyabb bérek melletti bővítésére. A fiatalok jelentős része épp ezért elmenekül a szigetről. Vagy a szülők és rokonok kegyelemkenyerén él. Főleg Szicília középső részein, ahol a turizmus sem tudja ellensúlyozni a munkahelyhiányt.

Ezekre az okokra vezethető vissza, hogy az M5S ilyen jól szerepelt a déli tartományokban a hó elején. Máris küszöbön áll viszont a második nagy kihívás. Az ugyanis erősen kérdéses, hogy lehet-e működő koalíciót hozni létre egy olyan parlamentben, ahol a győztes párt mindössze a szavazatok egyharmadát tudta begyűjteni? Hogy létezik-e életképes kormányzási modell egy olyan választás után, ahol egy berendezkedésellenes párt nyert egy balközép (Demokrata Párt) és egy szélsőjobboldali (La Lega) politikai erő előtt? Pláne úgy, hogy az M5S, a programjával összhangban, elutasítja annak a lehetőségét, hogy együttműködjön a regnáló politikai elit képviselőivel.

De tegyük fel, hogy az M5S képes lesz kormányt alapítani. Még így is kérdéses marad, hogy mit tud megvalósítani a hangzatos, de pénzügyileg nem feltétlenül megalapozott, nagyvonalú ígéreteiből.

Az elkövetkező napokban ezekre a kardinális kérdésekre keresik a választ az olasz politikusok.

Kisté

(forrás: The Telegraph, The Times, Wikipedia)